Sokan a lúgosító diéta három fehér mumusának a sót, a cukrot és a lisztet tartják. A só teljes elhagyásával azonban „sótlanná" válhat az életünk. Biztos sokan emlékszünk még gyermekkorunkból a mesére, ahol a király előzte legkedvesebb leánygyermekét, mert az azt mondta, hogy úgy szereti, mint a sót. A csattanóra is emlékezhetünk, a kedves leány inkognitóban olyan vacsorát tálalt fel apjának, amelyben nem volt só, a király így rájött, hogy gyermeke valóban nagyon szereti őt.
A mese tanulsága csak annyi a lúgosítás és só témakörével kapcsolatban, hogy szó sincs róla, hogy a savtalanító diétában teljesen le kellene mondanunk legjelentősebb ételízesítőnkről. A só savasító hatása ugyanis elsősorban azok miatt a kémiai folyamatok során nő meg, amelyeket finomítása során alkalmaznak. A vegyi eljárások miatt ugyanis a só elveszti ásványi anyag tartalmának jelentős részét, és csak a puszta nátrium-klorid marad meg.
A középkorban és korai-újkorban a só az egyik legfontosabb élelmiszernek számított. Hűtési eljárások híján ugyanis ezt alkalmazták a húsok és az élelmiszerek tartósítására. Az ilyen módon kezelt élelmiszerek gyakran a tengeri kereskedelmi utat is kibírták. Ebben az időben, és még ma is listák léteztek arról, hogy mekkora egy ember és az állatok éves só szükséglete. Mára az ember só szükségletét a kutatók egyre kisebb mennyiségben határozzák meg. Hogy a középkori ember számára még sem volt káros nagyobb mennyiségű só elfogyasztása - amely a fertőtlenítéshez is nélkülözhetetlen volt - az elsősorban annak köszönhető, hogy készítése során nem alkalmaztak olyan drasztikus kémiai módszereket, mint manapság.
Egy átlag európai ember kb. 20 gramm sót fogyaszt el naponta, ebből a hozzáértők szerint mindössze 2 grammra van szüksége. Az emberi vese 7 gramm sót képes kiválasztani naponta, a többi semlegesítéséhez azonban sejtfolyadékot kell használnia. Ezáltal a túlzott mértékű só fogyasztása dehidratálja a szervezete, másrészt régtől fogva közismert, hogy olyan betegségekért is felelős a só túlzott mértékű alkalmazása, mint a magas vérnyomás, a vesekő, vagy éppen az ízületek elmeszesedése.
Éppen ezért figyelnünk kell rá, hogy ha nem szükséges, akkor ne sózzuk túl ételeinket. Lehetőleg alkalmazzunk tengeri sót. Dr. Young, a lúgosító életmódszemlélet egyik meghonosítója a Himalája sót ajánlja a savtalanító diéta követőinek. Ennek a Magyarországon is kapható fajtának a tulajdonsága, hogy 250 millió éves tengeri só, amely a hegy gyomrában, környezeti szennyeződésektől mentes környezetben alakult ki, és számos létfontosságú ásványi anyagot és nyomelemet szerves formában tartalmaz. Ebből nyugodtan fogyaszthatunk akár 5-10 grammot is.