Felesleges hormon ? Kutatók olyan folyamatokat azonosítottak, amelyek lehetővé teszik az inzulin nélküli életet. A felfedezés forradalmi megoldásokhoz vezethet a cukorbetegség kezelésében.

Világszerte több millió ember szervezete termel elégtelen mennyiségű inzulint. A hasnyálmirigy bétasejtjeiben termelődő hormonnak kulcsszerepe van a cukoranyagcserében és az energiafelhasználásban. Az inzulin-elégtelenség fő oka az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség, amelyek kezelés hiányában halálos következményekkel járnak. Eddig kizárólag rendszeres inzulininjekciók adagolásával lehetett megoldani az érintettek terápiáját.
 
A Cell Metabolism című szakfolyóiratban megjelent tanulmány azonban új szemszögből közelíti meg a problémát. Mindezidáig elképzelhetetlen volt az inzulin nélküli élet, ám a Genovai Egyetem szakértőinek sikerült bebizonyítaniuk, hogy ez a hormon nem létfontosságú. Az inzulinos kezelés egyébként súlyos mellékhatásokkal járhat nem megfelelő adagolás esetén: a hypoglikémia, azaz a túl alacsony vércukorszint például eszméletvesztést eredményezhet. Ráadásul az 55 éven felüli cukorbetegek 90 százaléka több esztendeig tartó terápia után magas koleszterinszint miatt szív- és érrendszeri betegséggel is orvoshoz kerül, ami az inzulin lipogén hatásának tudható be.

Jelen kutatáshoz a tudósok leptint adagoltak rágcsálók szervezetébe inzulin helyett. Ez a hormon a zsíranyagcserében és az étvágy szabályozásában játszik szerepet. Kiderült, hogy a leptinnek köszönhetően a kísérleti állatok túlélték az inzulinhiányt, sőt: sem hypoglikémia, sem pedig koleszterinszint-emelkedés veszélye nem állt fenn náluk.

"Most azt kell megértenünk, hogy a leptin pontosan miként befolyásolja a vércukorszintet" - magyarázta a kutatást vezető Roberto Coppari professzor, akinek csapata arra is rámutatott, hogy az agy hipotalamusz régiójának GABA neuronjaiban rejlik a leptin vércukorszintre adott hatásának kulcsa. Emellett perifériás szöveteket. is sikerült azonosítani, melyek működését befolyásolja a leptin. Ezek főleg a májban, a talpemelő izomban és a barna zsírsejtekben találhatóak.
A diabétesz kezelése mindig személyre szabott. Általánosságban azonban igaz, hogy az inzulinkezelés rendszerét a betegség típusa, az anyagcserehelyzet minősége, továbbá a beteg életkora, életritmusa és esetleges társbetegségei határozzák meg. I-es típusú cukorbetegségben kevés kivételtől eltekintve intenzív konvencionális inzulinkezelés (elfogadott nemzetközi rövidítés szerint ICT) vagy inzulinpumpa alkalmazása javasolt.
 
Az ICT normoglikémia megvalósítását szolgáló kezelési rendszer, ami napi három vagy több inzulininjekció adását, rendszeres vércukor-önellenőrzést, valamint az inzulinadagolásnak a beteg életritmusához és aktuális anyagcserehelyzetéhez igazodó alkalmazását jelenti. A leggyakoribb formája az ún. bázis-bólus elvű kezelés, máskor napi 5-7 gyorshatású inzulin beadásával történik. A bázis-bólus kezelési elv olyan inzulinadagolási rendszer, amelyben az étkezések előtt bejuttatott gyorshatású inzulin biztosítja az étkezéssel kapcsolatos inzulinszükségletet, míg az elhúzódó hatású inzulin fedezi az étkezések közötti, ún. bazális vagy nyugalmi inzulinigényt.

Ha kérdése van ebben a témában, kérdezzen szakértőnktől !

alt

Dr. Ágoston Zsuzsanna

 

Forrás : www.hazipatika.com

http://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/cukorbetegseg/cikkek/nincs_is_szuksegunk_inzulinra/20130909124134?utm_source=www.startlap.hu&utm_campaign=Startlap_Aktualis_20130911&utm_medium=click&utm_content=http%3A%2F%2Fwww.hazipatika.com%2Fnapi_egeszseg%2Fcukorbetegseg%2Fcikkek%2Fnincs_is_szuksegunk

_inzulinra%2F20130909124134#a3

Keresés