„És akkor majd a többiek belelátnak egyenesen a csúnyádba?” – fogalmazott kissé népmesébe illően az egyik barátnőm, amikor elmondtam neki, hogy meztelenjógára megyek. „A bugyit is le kell venned?” – kérdezte hitetlenkedve egy másik, mert valahogy senki nem akarta fogni, hogy ilyen igenis van Budapesten: meztelenjóga csak nőknek, vagy férfiaknak és nőknek közösen.
Mintha randira készülnék...
Első lépésben a nőit vállaltam be. Lélekben már hetekkel előtte vívódtam, hogy most akkor tényleg elmenjek-e. Valami olyasmire gondoltam, ha le merek vetkőzni anyaszült meztelenre, sőt jógázni egy csapat idegen előtt, akkor talán nem foglalkozom majd annyit azzal, hogy mások mit gondolnak rólam. Röhögtem magamon előtte, mert körülbelül olyan volt, mintha egy randira készülnék – a szőrtelenítés része mindenképpen. Már a lépcsőházban bandukoltam felfelé, amikor még mindig nem hittem el, hogy nagyjából tíz perc múlva meztelen emberekkel leszek körülvéve, köztük én is csupaszon.
„Szia, Mónika vagyok, én tartom majd az órát” – fogad leendő tanárom, és bár ez más órák előtt egyáltalán nem jellemző, a többiekkel is bemutatkozunk egymásnak. Mintha valahogy egyszerűbb lenne meztelenkedni olyanok előtt, akiknek tudod a nevét...
Nem vagyunk sokan, ez azért megnyugtat, így azért nem lát senki a „csúnyámba”. Levetkőzöm, ahogy illik, és egy nagy kendőt csavarok magamra, ahogy a többiek is. „Nemrég voltam szemtanúja annak – kezdi Mónika az órát –, hogy egy nagy társaságban a gyerekek táncoltak, az egyik kisfiúnak lecsúszott a nadrágja és kilógott a fütyije, de őt ez egyáltalán nem zavarta, ugrált tovább. Nem szégyellte, neki ez volt természetes” – magyarázza Mónika, akit egyáltalán nem zavar, hogy a kendő alól kikandikál a bal melle.
Előjönnek a rosszak is...
„A szégyenérzet belénk nevelődik az évek során, és én azt szeretném, ha óra közben ezeket elengednétek, és nem ítélnétek meg sem magatokat, sem a többieket. Csak magatokra figyeljetek, és arra, hogy milyen dolgok jutnak eszetekbe. Lehet, hogy rossz élmények is előtörnek, de csak folytassátok tovább! – teszi hozzá Mónika. – A kukkolást és a magamutogatást nem engedem meg. Itt nem számít, hogy szép-e a tested, vagy annyira nem, a felszabadultság a lényeg.”
Aztán kicsit beszélgetünk, még kendőben, és már nem érzem azt, hogy ez egy bizarr szituáció lenne. „A kendőt pedig csak akkor dobd le magadról, ha úgy érzed, kész vagy rá, és nem kényelmetlen megtenni.” Na, ekkor jön az első váratlan fordulat, ugyanis rajtam kívül mindenki ledobta magáról a kendőt az első gyakorlat előtt. Ott állok talpig kendőben, körülöttem mindenki meztelen, igaz, nem látom őket, mert mereven nézem a falat. És vívódom, mert kilógni nem akarok a sorból, ugyanakkor meg pont azért vagyok ott, hogy ne mindig mások véleményével törődjek. Szóval marad a kendő...
Aztán minden izom- és idegszálamat megfeszítve a mozgásra figyelek: hogyan nyúlik, hogyan feszül, hogyan olvadok fel – elvégre ez egy jógaóra. Amikor az ember a szokott módon ruhában megy jógázni vagy bármilyen fitneszórára, önkéntelenül összehasonlítja magát másokkal. (Ugye?) „Ó, de jó neki, milyen hajlékony, remélem, egyszer nekem is olyan lesz a fenekem, mint az övé, satöbbi.” Itt ennek nincs tere, hiszen nem akarunk bámulni, kukkolni. Becsukom a szemem, és aztán leesik rólam a kendő magától. Nem zavar, mert rájöttem, hogy itt mindenki magával van elfoglalva, és nem az én mellemre kíváncsi.
Szerző : Jámbor Eszter
http://www.nlcafe.hu/eletmod/20140110/meztelen-joga-kiprobaltuk/#a3