A kiégés (angol kifejezéssel burn out) alapja az egyént érő stressz. Ez - Selye János szavaival - a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre. Fontos hangsúlyozni, hogy egyénenként jelentős eltérések vannak abban, hogy ki mit ítél meg stresszkeltőnek. Ám szinte mindenkinél ilyen hatást ér el, ha előre megjósolhatatlan helyzetbe kerül, ha nem tudja a szituációt befolyásolni, illetve az önbecsülésünket veszélyeztető próbatételek.

Jó és rossz stressz

Fülöp Emőke klinikai szakpszichológus ugyanakkor hangsúlyozta: a stressz nem feltétlenül rossz, sőt szükségünk van rá az agy és a személyiség struktúráinak és funkcióinak fejlődéséhez. "A stresszreakciók biztosítják a fizikai, érzelmi és személyiségfejlődést, a változó környezethez való alkalmazkodást és megküzdést" - fogalmazott a szakértő. A baj akkor van, amikor nem tudjuk leküzdeni. Ebben nagyon fontos a tudatosság és a nézőpontváltás: például ha késésben vagyunk és lekéssük a buszt, abban bosszankodás helyett meg lehet látni a lehetőséget, hogy pár percre átgondolhatjuk a napi teendőket.

A klinikai szakpszichológus a stresszokozók (úgynevezett stresszorok) két fajtáját különböztette meg: az akut, súlyos stresszt, amelyet például egy szerettünk elvesztése okoz, illetve a krónikus stresszt, amely tartósan fennáll, relatíve alacsony intenzitású és elkerülhetetlen. Ez az igazán veszélyes, amelynek komoly fiziológiás hatása is van.

Stresszforrások a munkahelyen

Mivel életünk nagy részét a munkahelyünkön töltjük, ezért kiemelten nagy jelentősége van az ott ért stresszhatásoknak. Ilyen a túl- vagy alulterheltség, a munkafeltételek, vagy az állandó változások. Egy másik csoport a munkakörnyezettel kapcsolatos stresszorok, mint a zaj, vagy a fényviszonyok. "A szervezetben betöltött szereppel kapcsolatos stresszorok egyéni szinten a szerepkonfliktusok, a túl sok vagy túl kevés felelősségvállalás, vagy épp a karrierfejlődés. Csoportszinten az összetartás, a jó kapcsolatok hiánya, vagy a csoporton belüli konfliktusok. Ennek túlzott formája az úgynevezett mobbing, a munkahelyi pszichoterror. Végül szervezeti szinten a vezetési stílus, az alacsony fizetés, vagy éppen a bizonytalanság" - sorolta Fülöp Emőke.

Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a kifejtett munkahelyi erőfeszítés és a kapott jutalom nincs arányban. Ez az egyensúlytalanság pedig testi és lelki problémákhoz, kiégéshez vezet.

Kiégés - figyelmeztető jelek

"A kiégés tartós érzelmi igénybevétel hatására kialakuló testi, lelki és szellemi kimerültség. Tünetei szomatikus téren a krónikus fáradtság, főleg ízületi fájdalmak, gyakori betegeskedés. Szellemi téren negatív hozzáállás a munkánkhoz, magunkhoz, az élethez. Végül érzelmi téren a reménytelenség, kiúttalanság, csökkent produktivitás, depresszió" - mondta Fülöp Emőke.

Figyelmeztető jelek:

• munka minőségének romlása
• munkával való elégedetlenség
• menekülés a feladatok elől
• cinizmus, negatív hozzáállás
• reménytelenség és tehetetlenség érzése
• szociális kapcsolatok beszűkülése
• pszichoszomatikus betegségek
• depresszió, alkoholproblémák, álmatlanság, legvégső esetben öngyilkosság

A szakértő kiemelte: bár a kiégés egyénenként más, nagyjából négy fázist lehet megkülönböztetni. Az első az idealizmus: nem az ég ki ugyanis, aki unottan jár be dolgozni, hanem az, aki túlzott lelkesedéssel, irreális elvárásokkal vág bele hivatásába. A második szakasz a stagnálás, ezt a fázist mozdulatlanság, kiábrándultság jellemzi. A harmadik a frusztráció, amikor a személyes hatékonyság csökken. Végül a negyedik az apátia, amikor a munkavégzés gépies, gyakoriak a hibák, és már jelentkeznek a testi tünetek, mint az alvászavarok, fáradtság.

Mit tehetünk a kiégés ellen?

• Feszített időszakokban aludjunk többet!
• Nagyobb feladatok után jutalmazzuk meg magunkat!
• Sajátítsunk el egy relaxációs módszert!
• Keressünk olyan kikapcsolódást, ami rövid idő alatt feltölt (például egy meleg fürdő)!
• Fordítsunk időt önmagunk fejlesztésére!