A megszokottnál hosszabb tél nem a következő jégkorszak előhírnöke. Bár jelenleg a Nap viszonylag gyenge aktivitása figyelhető meg, ám az időjárás nem ennek következménye, hanem csupán egy kis „kihágás" – mondta Werner Curdt napkutató.

A Katlenburg-Lindauban lévő Max Planck Intézet munkatársa szerint az északi félteke más régióiban, mint például Szibériában jelenleg melegebb van, mint ahogy ebben az évszakban megszokott. „Alapvetően van összefüggés a Nap aktivitása és a Föld klímája között, ebben semmi kétség nincs. Ha a Nap aktív, sok a látható napfolt. Ezeknek a napfoltoknak a hiánya a gyenge vagy hiányzó aktivitás jele" – mondta a szakértő.

Jó példa erre a 17. század második felében tapasztalt úgynevezett kis jégkorszak. 1650 és 1700 között szinte egyáltalán nem voltak napfoltok, ezzel egyidejűleg pedig nagyon hideg volt a Földön. A pontos összefüggés egyelőre nem tisztázott. A jelenlegi elméletek vitatottak. Werner Curdt abból indul ki, hogy a nagyobb Nap-aktivitással jellemzett időkben a Földre több röntgen- és ultraibolya fény jut, ami csökkenti az atmoszféra áteresztő képességét. Ennek következtében van melegebb. Jelenleg viszonylag kisebb a Nap aktivitása. „Nem gondolom azonban, hogy ez a klímára is hatással van. Csak akkor hat ki rá, ha a csökkent aktivitás kitart évtizedekig" – hangsúlyozta a napkutató.

Vulkáni eredetű lehet a középkori jégkorszak

Tavaly egy nemzetközi kutatócsoport közölte, hogy masszív vulkánkitörések okozták a kis jégkorszakot, a lehűlést pedig a növekvő sarki jégtakaró tartósította. Gifford H. Miller, a boulderi Colorado Egyetem professzorának irányításával egy nemzetközi kutatócsoport fosszílizálódott növényi maradványokat, valamint a gleccserek által szállított üledékeket vizsgált Izlandon és Kanada északkeleti részein. Amikor a lehűlés miatt a jégtakaró terjedni kezdett, maga alá gyűrte, majd foglyul ejtette a növényeket – fosszílizálódott maradványaik radiokarbonos kormeghatározása elárulhatja, hogy mikor játszódtak ezek az események. Ily módon koronként megismerhető e „jégsapkák" mérete, s következtetni lehet a hőmérsékletre is.

Izlandon a kutatók azt kutatták, hogy a gleccserek különböző időszakokban mennyi üledéket szállítottak. Abból következtetni lehet a jégréteg vastagságára. Az így összegyűjtött adatokból a kutatók arra jutottak, hogy a lehűlés hirtelen köszöntött be, valamikor 1250 és 1300 között, majd további hőmérsékletcsökkenés következett be 1430 és 1455 között. Az első lehűlést négy hatalmas trópusi vulkán kitörése okozta, ezek közül az első 1256-ban tört ki.

A későbbi szakaszt az 1452-ben bekövetkezett vanuatu-i vulkánkitörés válthatta ki. A tűzhányók hatalmas mennyiségű kénrészecskéket lövelltek a légkör felső rétegeibe, ezek az aeroszolok visszaverték a napfényt, lehűlést okozva, ám hatásuk csupán néhány évig tartott. Amikor a kutatók az adatokat számítógépes klímamodellbe építették be, kiderítették, hogy ez a rövid, ám intenzív lehűlés elegendő volt, hogy megnövelje a gleccserek kiterjedését. A növekvő jégtakaró pedig több napenergiát vert vissza, s gyengítette a Golf-áramot az Atlanti-óceánban, ami szintén visszahatott az éghajlatra.

Mint korábban írtuk, egy tudóscsoport szerint jégkorszak felé haladunk, amit azonban „semlegesít” majd az emberi üvegházgáz-kibocsátás. Brit, amerikai és norvég kutatók számoltak be arról, hogy a szén-dioxid-kibocsátás miatt később köszönt be a következő jégkorszak. Az előző eljegesedés körülbelül 11,5 ezer éve ért véget. Azt nem tudni, mikor számíthatunk a következőre. A nemzetközi kutatócsoport becslése szerint 1500 éven belül kezdődne az új jégkorszak, ha nem tolódik ki a globális felmelegedés miatt. Ha azonnal megszűnne minden üvegházgáz-kibocsátás, a szén-dioxid szintje akkor is emelkedett maradna legalább 1000 évig. Ez azt jelenti, hogy a jégkorszakba való átmenet később kezdődhet el a számítottnál.

A jég nem „alapállapot” ...

Mindez teljesen logikusnak tűnik, ámde az igazság az, hogy jégkorszak nem lesz, hanem van. Immár mintegy 32 millió éve, és még sokáig nem is lesz vége. Definíció szerint ugyanis akkor beszélünk jégkorszakról, ha a Föld legalább egy pólusa tartósan eljegesedik. Manapság pedig ugye mindkét sarkot tartós jég borítja – mondta korábban az FN24 megkeresésére Török Kálmán geológus, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) tudományos főmunkatársa. Ettől függetlenül a légkörbe jutó úgynevezett üvegházgázok valóban az eljegesedés ellen hatnak.

A jégkorszakok periodikusan követik egymást. Az eljegesedés mértéke, ideje nagyon változó volt, még egy-egy perióduson belül is voltak/vannak hidegebb és melegebb időszakok, ez utóbbit interglaciálisnak nevezzük. Manapság és az elmúlt néhány ezer évben épp ilyen, jégkorszakon „belüli” interglaciálist élünk – magyarázta a geológus. Érthető emberi tulajdonság, hogy mindig jelen korunk viszonyaihoz mérten szemléljük a világot, ezért nem is meglepő, hogy a legtöbbünk szemében a „mamutok kora” jelenti a jégkorszakot, a jelen pedig az átlagos, „normál” állapotot. Ez azonban nem több mint rossz szóhasználat. Földünk történetében ugyanis az az idő dominál, amikor még a sarkokon sem volt eljegesedés.

Az Egyenlítőig „befagyott”…

A jégkorszakok beköszöntét főként csillagászati periodikák „összejátszása” okozza. A teljesség igénye nélkül: ilyen galaxisunk forgása, a Föld forgástengelyének dőlésszöge vagy éves Nap körüli pályájának módosulásai. Fontos, hogy a légkör vízgőz-, metán- és szén-dioxid tartalma is nagyban befolyásolja az átlaghőmérsékletet. Akár csillagászati okok, akár a gázkoncentráció, akár ezek összeadódása okozza a lehűlést, a folyamat egy idő után önmagát gerjeszti. A fehéren csillogó jég ugyanis visszaveri a napsugarak túlnyomó többségét, így minél nagyobb területet borít hó és jég, csillagunk annál kevésbé képes felmelegíteni a bolygó felszínét – magyarázta Török Kálmán. Ez egész extrém helyzetet is okozhat: 750-580 millió évvel ezelőtt a Föld szinte teljes területét jég borította, a sarkoktól kiindulva egyes helyeken egészen az Egyenlítőig. A világ több tízmillió évig fagyos álomba merült.

Délen könnyebben fagy ...

A jegesedést elősegítő harmadik fontos tényező a lemeztektonika. A jég értelemszerűen a sarkokon alakul ki először, és ha a sarkvidéken éppen szárazföld fekszik, a hó formájában lehullott csapadék összeáll, jéggé préselődik, majd a lehűlés arányában halad az Egyenlítő felé. Ha a viszont a pólus környezetét tenger borítja, és történetesen meleg tengeráramlatok tartják „ostrom alatt”, a jég csak jóval nehezebben, sokkal kisebb területen tud kialakulni és terjeszkedni.

A Golf-áramlat az Egyenlítőn felmelegedett víztömeget észak felé hajtja, hatására például a sarkkörön túl fekvő Murmanszk kikötője egész évben jégmentes, míg Arhangelszké évről évre befagy. Ez a jelenség az Antarktisz környékén teljesen ismeretlen. Jelen jégkorszakunk is a déli féltekén, a Déli-sark környékén kezdődött, amikor az oligocénben, ezelőtt 30-32 millió évvel a Föld déli pólusán lassan kialakult az állandó jégtakaró. Az Északi-sarkot ekkor még nyaranta nyílt tenger borította. Az eljegesedés annyira lassan vált világszintűvé, hogy például a Kárpát-medence éghajlata 10 millió éve még szubtrópusi volt. Erre következtethetünk az alacsonyabb tájakat borító tenger mészkövekben fennmaradt élővilágából.