Az Optimus sorozat újabb tagja járt nálunk, amivel a középkategóriát színesítené a gyártó.
Az LG-t kicsit megtépázta az utóbbi idők versengése, a nagy hévvel útnak indított Optimus 2X óta nem nagyon volt olyan dobása a koreaiaknak, amitől megállt volna bennünk az ütő. A 3D-re épített Optimus 3D érdekes, különleges próbálkozás volt ugyan, de messze nem hozott akkor áttörést és sikert, mint amit vártak tőle. A mostanában bejelentett készülékek, főleg a négymagos 4X HD, azt mutatja, hogy ugyanazzal próbálkozik az LG, mint eddig, csak pepitában, a Barcelonában bemutatott L-sorozat lehet viszont az a kollekció, amivel nagyobb rétegeket tudnak elérni. Az emlegetett és elsősorban a stílusos megjelenésre, eleganciára épített készülékek legnagyobb, legdrágább tagjával, az L7-tel ismerkedtünk az utóbbi napokban.
eLegáns
Az L7 megjelenése tipikus a gyártóra, bár a rögtönzött véleményfelmérések során többen inkább azt jegyezték meg, hogy feltűnően a Samsung Galaxy S II-re hasonlít a mobil. Persze nehéz már azt visszafejteni, hogy ki, mit csinált először, de azt le kell szögezni, hogy összességében mégis az LG formavilágát tükrözi az L7. A kicsit sarkos, visszafogott formák, a körbefutó szürke csík, és a recés hátlap valóban az elérni kívánt stílusos hatást nyújtja, és ebbe a felhasznált anyagok minősége sem rondít bele. Műanyag itt minden, de az összeszerelés rendben van, és az ígért keskeny kivitel is megvalósul, mivel 8,7 mm vékony a készülékház.
Az előlapon a felül elhelyezett LG logó mellett jobbra a szenzorok (fény-, és távolságérzékelő) találhatók, balra pedig az előlapi kamera objektívje. Alul a használt rendszerhez igazodva három kezelőszerv, két érintős (visszalépés és menü) és egy fizikai gomb (Home, illetve hosszan nyomva tartva a futó alkalmazások megtekintése) található, talán ez a rész az, ami miatt leginkább a Galaxy S II juthat eszünkbe. Alul a microUSB, balra a hangerőgomb, felül a jack csatlakozó és a bekapcsoló helyezkedik el. Utóbbi túlságosan is pici és nehezen eltalálható, ami viszont talán azért jó, mert zsebben, tokban nem nyomódik meg olyan könnyen. Jobboldalra nem került semmi (dedikált kameragomb sem), a recézett, jó fogást biztosító hátlapon az öt megapixeles kamera található egy LED-vakuval kiegészülve, lentebb pedig a külső hangszóró nyílása.
nyaLható
Máris elnézést kérünk a félreérthető alcímért, mindössze csak arra utalnánk ezzel, hogy ez a mobil az első az LG készülékei között, ami alapból Ice Cream Sandwich rendszert használ, abból is a 4.0.3-as verziót. A gyártó korábban sem riadt vissza attól, hogy bátran átszabja a kezelőfelületet, szerencsére most sem fogta vissza magát, így a készülék egyik legvonzóbb tulajdonsága ez az egyedi felület. Már a feloldás módja is tetszetős, tudtak olyan megoldást találni, ami még nincs elcsépelve: a középen elhelyezkedő lakat ikont eredeti pozíciójából elhúzva megjelenik a „mögötte" lévő felület, vagy alkalmazás, így a teljes feloldás nélkül is tudhatjuk, hogy hova kerülünk. Ha az alul található gyorsgombok valamelyikét mozgatjuk el (ezek is szabadon cserélhetők, variálhatók), akkor értelemszerűen abba az alkalmazásba fogunk lépni közvetlenül.
Öt képernyőre pakolgathatjuk a dolgainkat, az ujjhegyekkel „összecsippentve" vagyis egy zoom mozdulatot téve megkapjuk ezek átnézeti képét is. Ebben a nézetben megadhatjuk, hogy melyik legyen a Home képernyő, és hosszan megérintve őket a sorrendeken is lehet változtatni. Ebből kilépve a jobb felső sarokban lévő plusz jelecskét érdemes kezelésbe venni, mert ezzel érhetjük el azt a felületet, ahol a widgeteket, háttérképeket és az appok ikonjait mozgathatjuk a kijelzőre. Alul, vízszintesen lapozhatunk a csoportosított lehetőségek között, és ahogy kiteszünk valamit, vagy változtatunk, az rögtön látni is fogjuk.
Említést érdemel még az értesítési felület átszabása, mivel itt is sikerült valami újat mutatni. A csúszkát lehúzva felül egy ikonsor jelenik meg, amit a szintén a sorban megtalálható Szerkeszt gombbal rendezhetünk át. Összesen 11, a használatot segítő és aközben gyakran előforduló beállítást érhetünk el itt, ha többet aktiválunk négynél, akkor ez a lista is görgethetővé válik, aminek a végén mindig a Szerkeszt gomb található meg. De ha innen közelítenénk meg az általános beállításokat, azt a kis fogaskerék megnyomásával szintén megtehetjük.
A megszokott, előre telepített alkalmazásokon kívül kapunk pár extrát is, amelyeket érdemes átfutni. Ilyen rögtön az alkalmazáskezelő, ami azért jó, mert nem kell feltétlenül azzal kezdeni, hogy az ember letölt egy ilyen appot az áruházból. Van diktafon, FM-rádió, egy RSS-olvasó alkalmazás, tőzsdeinfókat lekérő app, a médiatartalmak megosztását WiFi hálózaton keresztül megoldó SmartShare, Polaris Office, illetve egy RemoteCall Service nevű szolgáltatás, ami a telefon távoli vezérlését teszi lehetővé, ha valami gondunk akadna a használat során.
Összességében nagyon kellemes hatást kelt az L7-re és nyilván minden későbbi, szintén ICS-t használó mobilra megálmodott kezelőfelület. A sikeresség talán abban fogható meg, hogy nem lett túlságosan harsány, és több helyen észrevehető az eredeti ICS dizájn, a két stílus pedig jól megfér egymás mellett.
körüLményes és Lassú
A hardveres kérdésekben jönnek a készülék gyenge pontjai, ami meglehetősen nagy kontrasztot képez az eddigi jó benyomásokhoz képest. Azt persze tudjuk, hogy ez egy középkategóriába szánt készülék, így atomerőművet nem is vártunk tőle. A kijelző az előbb említett gyenge pontokba szerencsére nem tartozik bele, mivel az Optimus Black esetében is használt Nova Display teljesít szolgálatot itt is. A színek gyönyörűek, a kontraszt is rendben van, és a 480 × 800-sa felbontás is tökéletesen megfelel a 4,3 colos panelen.
Az erőt a Qualcomm MSM7227A Snapdragon chipkészlet, illetve az abban dolgozó 1 GHz-es processzor adja, kiegészülve egy Adreno 200 grafikus gyorsítóval. Ez a kombináció enyhén fogalmazva sem korszerű, már a jóval alacsonyabb szintű készülékek is használják, így az L7 legnagyobb hibája egyértelműen abban rejli, hogy ezt a konfigurációt választották. Ezt párosítva az ICS-el azt eredményezi, hogy a kezelőfelület feletti örömünk eltűnik abban a pillanatban, amikor az első akadozó, több másodpercig tekerő alkalmazás-indítással, laggolással találkozunk. Ami a legrosszabb mindebben, hogy a lassulások nem konzisztensen jelentkeznek, hanem meglepetésszerűen, kiszámíthatatlanul, kivéve a szövegbevitelt, ahol hosszú másodpercekig kell arra várni, hogy az első karakter beírás után folytathassuk az írást.
Ezzel szöges ellentétben áll az a tény, hogy az L7 NFC chippel rendelkezik, ami a hátlapba beépítve várja, hogy használatba vegyük. Az LG mindehhez egy alkalmazást is rendelt (Tag+), sőt, a csomag része volt egy passzív, chippel ellátott matrica is. A matrica és az alkalmazás kiválóan működött együtt: a Tag+ segítségével pár gombnyomással felprogramozhatjuk a matricát, amit ha később valahova felragasztunk (autó, nappali, éjjeli szekrény, munkahelyi asztal), akkor a telefont közel tartva hozzá elindulnak azok az alkalmazások, vagy aktiválódnak azok a funkciók, amiket beállítottunk. Kapunk előre eltárolt beállításcsomagokat (autó, iroda, alvó mód), de lehetőség van arra is, hogy összeállítsuk a teljesen egyedi NFC-módunkat (felhasználói üzemmód).
eLLentmondásos
A végszó előtt a kamerára kell még kitérni, ami semmi extrát nem nyújt, videóban viszont ismét furcsán elüt a más területeken mutatott tudástól. Az 5 megapixeles kamera autofókuszos, a szoftverében pedig megtalálható minden olyan szokásos dolog, ami ma már kikerülhetetlen. Van fehéregyensúly állítás, különböző felvételi programok, ISO, önkioldó, készíthetünk panoráma felvételt, képsorozatot is lőhetünk (7 felvételt készít gyors egymásutánban), de makro mód már nincs és a mozgókép legmagasabb felbontása is csupán 640 × 480, ami egyenesen megmosolyogtató. Az akkumulátor egy 1700 mAh-s darab, ami tipikus egy napos mobillá teszi az L7-et, vagyis estére már mindenképpen töltőre kívánkozik.
Egyes mozzanataiban kifejezetten haladó dolgokkal operáló, fejlett kezelőfelülettel rendelkező készülékkel volt dolgunk, ami könnyedén kialakíthatta volna a „nem drága, de sokat nyújtó készülék" imidzset, ezt viszont sikerült elrontani a rosszul optimalizált rendszerrel, illetve a gyenge hardveres háttérrel. Furcsa kombináció mindez, mivel az L7 egy szép külsővel rendelkező, NFC-s (!) készülék, de így semmi olyan extrát nem ad (talán a felületet leszámítva), ami miatt ezt kellene választania annak, aki 80 ezer forint körül keres független mobilt. Ha kicsit turbóztak volna a teljesítményen, akkor egy igazi best buy készülék lehetett volna.
LG Optimus 7 termékjellemzők:
- GSM 850 / 900 / 1800 / 1900
- HSDPA 900 / 1900 / 2100
- 125,5 x 67 x 8,7 mm, 122 g
- IPS LCD érintőképernyő, 480 x 800 pixel, 4,3 col (~217 ppi képpont sűrűség)
- Android OS, 4.0.3 (Ice Cream Sandwich)
- Qualcomm MSM7227A Snapdragon chipset
- 1 GHz Cortex-A5 CPU
- Adreno 200 GPU
- Gorilla Glass védelem
- 3,5 mm jack
- Dolby mobile sound
- 4 GB belső tárhely (2,4 GB a felhasználó részére elérhető), 512 MB RAM
- microSD, up to 32 GB
- HSDPA, 21 Mbps; HSUPA, 5.76 Mbps
- Wi-Fi 80.11 b/g/n, Wi-Fi Direct, Wi-Fi hotspot, DLNA
- Bluetooth 3.0 (A2DP)
- NFC
- 5 megapixeles kamera, autofókusz, LED vaku
- Videó: VGA@30fps
- Li-Ion akkumulátor (1700 mAh)
Forrás : www.technet.hu
Szerző : Horváth Balázs