Alaposan megkínozta Keresztes Ildikó, mire végre megmondta neki, hogy bejutott az élő show-ba. Krisztián kínjai azonban korántsem a tehetségkutatóval kezdődtek. Saját démonaitól kellett megszabadulnia, hogy meg merje mutatni magát a világnak.

Sok cikk látott napvilágot rólad az elmúlt időszakban, több, mint bármelyik X-faktoros versenytársadról. Mindketten tudjuk, mi az oka. Én most mégsem Jimmy fiára vagyok kíváncsi, hanem Krisztiánra.

Hol voltál eddig ?

Ha úgy tetszik, sokáig önmagamat szorítottam perifériára. Ezzel a háttérrel, hogy apu a valaha volt egyik legnépszerűbb énekese ennek az országnak, nem mertem megmutatni magam.

Mitől féltél?

Rettegtem, hogy esetleg azt mondják, Apu emlékét használva akarok meggazdagodni, vagy esetleg közlik, hogy századannyira sem vagyok tehetséges, mint ő volt. Így hát tudatosan nem énekeltem. Felnőttkorom első jó tíz éve úgy telt, hogy a civil életben próbáltam érvényesülni.

Hogyan ?

Kitaláltam, hogy szoftverekkel foglalkozom, és én leszek a legjobb hacker az országban. Ez azonban nem jött össze, mert hiába magoltam és tettem le a vizsgát, alapból olyan hülye voltam az egészhez, hogy én azt el sem tudom mondani. Aztán vezettem boltot, voltak különböző adok-veszek ügyleteim, amikből elvoltam hónapról hónapra. Sportolni jártam, éltem a fiatalok életét, hozzáteszem, nem is rosszul. De nem voltam boldog, állandóan csak panaszkodtam, nem leltem örömet a munkában. Hiányzott az éneklés, a zene.

Hogyan fogtál hozzá újra ? A zuhany alatt ?

Nem egészen. Úgy döntöttem, legjobb, ha az az ember lesz az énektanárom, akit a legnagyobbra tartok, aki a példaképem. Hallgatni kezdtem apám lemezeit. Hangról hangra elemezve, mit, miért és hogyan csinált. A halála után hét éven át képtelen voltam hallgatni a hangját, mert azonnal rám tört a fékezhetetlen sírógörcs, olyan volt, mintha pengéket forgatnának a szívemben, de tudtam, valahogyan át kell lökdösnöm magam a holtponton, ha valaha énekelni akarok. A legnagyobb titokban gyakoroltam apu dalait, aztán egy este szórakozni mentünk a barátaimmal, a kocsiban bedobtam az egyik lemezt, és énekelni kezdtem nekik őket. Bennük megbíztam.

Mi volt a véleményük ?

Jól megmosták a fejem, hogy mekkora barom vagyok, amiért eddig nem énekeltem. Addig szekáltak, míg el nem mentem az egyik kiadó igazgatójához, hogy hallgassa meg az egyik saját dalomat. Egy szál gitárral adtuk elő, én és egy jó barátom. Azt mondta, nem vagyok komplett, hogy eddig vártam. Az események ettől kezdve gyorsan követték egymást. Jött a szólólemez, a videoklip, egy álom, sok-sok remény.

Aztán a kudarc.

Így van. Mai napig nem tudom, a gazdasági válságnak tudjam be, vagy annak, hogy az emberek úgy vélték, biztos nem olyan jó ez a lemez, csak még egy bőrt le akar húzni a család Jimmy haláláról, nem lehet olyan nagy szám ez a Krisztián. Akkor rettenetesen megzuhantam. Úgy éreztem, Apu az én egyszerre jó és rossz, hatalmas keresztem, amit sosem fogok elbírni, aminek az árnyékából sosem fogok kilépni. Túl közel esett a kudarcomhoz az első X-Faktor, és még mindig nem elég távol a második ahhoz, hogy jelentkezni merjek. A harmadik körre azonban összeszedtem minden erőm. Ráadásul édesanyám és a kedvesem is az asztalra csaptak, azt mondták, tudjuk, mire vagy képes, itt a lehetőség, hogy megmutasd magad.

Kissé hihetetlen, hogy csak úgy besétáltál az utcáról: Zámbó Krisztián vagyok, énekelni jöttem. Odatelefonálhattál volna az RTL Klubba. Egykor édesapád munkahelye volt.

Szerettem volna a legaljáról kezdeni. Csírájában elfojtani az emberekben még csak a gyanúját is annak, hogy a kapcsolataim révén kerültem be a műsorba.

Milyen változásokat hozott ez az életedbe ?

Amolyan égi jelnek tekintettem. Úgy éreztem, 33 évesen most, vagy már soha. Egyik pillanatról a másikra életmódot váltottam: napi szinten sportolni kezdtem, eldobtam a cigit, nem ittam többet, hanyagolni kezdtem a nőket... jó, kivéve a szerelmemet, vele nagyon sokat vagyok! De az egész életemet a gyakorlásnak rendeltem alá, és annak, hogy ha már visszahívtak – a táborba –, kihozzam ebből a helyzetből a maximumot. Most, az élő show előtt úgy érzem, az elmúlt pár hónap castingizgalmai felkészítették a lelkemet arra a nem mindennapi hajrára, ami most következik. Nemcsak önmagamnak, édesapám emlékének is tartozom azzal, hogy bizonyítsak. Hogy nemcsak egy üzleti vállalkozás vagyok, hanem hogy valóban a zene az életem, ahogyan Jimmynek is az volt.

Mindig visszakanyarodunk hozzá, pedig esküszöm, azzal a szándékkal jöttem, hogy csak rólad fogunk beszélgetni.

Semmi baj. Ő a lényem egy része. A produkcióimba is igyekszem majd belevinni mindazt, amit tőle kaptam, tanultam, mert úgy érzem, őt megidézni szép dolog, s ez által csak több lesz az, amit az embereknek a dalaim által adhatok.

Forrás : www.nlcafe.hu