A Szigeten az összes vendéglátós kizárólag egy nagykereskedelmi helyről szerezheti be az italokat. A fesztivál saját nagykere (Gamma Trade Kft.) azonban azt is meghatározza, hogy mennyiért lehet adni a különböző termékeket. A rendezvény legnépszerűbb itala a sör, évente több mint egymillió liter folyik le a szigetlakók torkán a már Krisztus előtti 3. században Hammurápi törvényoszlopán is minőségbiztosított italból. Érdemes tehát ezt a terméket választani a virtuális pénztárca-tesztünkhöz.

Az már a múlt ködébe veszett, hogy 1993-ban, az első bevetésen mennyibe került a sör, de 1995-ben 59 forint volt egy korsó Kőbányai. Az évek során – ahogy a matematikusok mondanák – szigorúan monoton növekedést mutat a sörárgrafikon. Öt éve 320, 2009-ben 450, 2010-ben 500, tavaly pedig 530 forint volt egy korsó Dreher. Idén 20 forint híján hatszázba kerül, 3 decis kiszerelés nem létezik.

Na ja, az infláció, mondhatnánk. A KSH sörinflációs adatai (bizony, ilyen is van) azt mutatják, hogy 2007 óta a sör átlagos fogyasztói ára 132,4 százalékkal nőtt 2011-ig. A Szigeten az ötéves sörinfláció viszont közel 166 százalékos volt, és idén további jelentős növekedésre figyelmeztet a Metapay kártyára változtatott bukszánk. Egy másik összehasonlításban szintén brutális a drágulás: míg a palackos sör KSH által nyilvántartott átlagárától, mondjuk a kilencvenes évek közepén egy-két forinttal volt drágább szigetes legolcsóbb sör, 2007-ben már 2 és félszeres, tavaly már több mint ötszörös volt ez a szorzó.

Szabott ár, szabott drágaság...

Az egyenárak lényege az volt egykoron, hogy a fesztiválozók pénztárcáját védje: ne emelhessék a kapzsi kocsmárosok az égig az árakat. Idén azonban, ha csak találomra beütjük a keresőbe néhány óbudai vendéglátó-ipari egység itallapját, azt látjuk, hogy mindenütt olcsóbb egy korsó sör, mint odabent. Azaz átfordult a dolog, most már a szabott ár azt biztosítja, hogy drágább legyen a Szigeten az ital, mint egy átlagos óbudai étteremben. A kereső által kidobott első három étteremben így alakul a legolcsóbb sör ára: a Zöld Kapuban 490 (Dreher), a Mókusban 390 (Soproni), a Kerékben 480 (Stella) egy korsó.

A Szigeten persze ma már nem is titkoltan mind a fellépőket tekintve, mind az árakat tekintve a külföldiekre figyelnek elsősorban a szervezők. Számukra a nagyjából kéteurós korsó bizony olcsónak számít. Azt mi se felejtsük azért el, hogy azt az 580 forintos Drehert, mondjuk a Placebo vagy a Stone Roses koncert közben kortyolhatjuk, Európa legjobb nagyfesztiválján, amelynek infrastrukturáját megcsodálni sorra jönnek a fesztiválszervezők a nagyvilágból.

A belépő ára 43-szorosára nőtt !

Persze a Sziget-sört csak akkor kortyolhatjuk, csak ha van belépőnk. Egy napi jegy 1993-ban 300, 1995-ben 500 forint volt, 2000-ben pont 2000, öt évre rá 5000, 2010-ben 12 000, idén pedig még egy ezressel több. Ha hirtelen visszapörögne 1993-ba a szigetkassza, akkor 43 napijegyet vehetnénk egy mostani árán, és közel 10 korsó sört az idei egy korsó árán. (Azt hozzá kell tenni, hogy számos kedvezményes jegy is létezik, mi a normál, helyszínen vásárolt napijegyekkel számoltunk.)

Az összehasonlítás persze korrektebb, ha mondjuk az 1996-os fesztivállal (amikor már egymásnak adták az igazi nagy külföldi sztárok a színpadot) hasonlítjuk össze az idei árszintet. Akkor 700 forint volt egy napijegy, most 13 ezer, azaz közel 19 jegyet vehetnénk az akkori Stone Roses-koncertre ugyanennek a zenekarnak a most pénteki fellépésre szóló napijegy árából.

A KSH oldalán 2000-es a legrégebbi adat a nettó átlagbérekről (teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagos havi jövedelme), akkor a havonta átlag 55 650 forinttal örvendeztetett meg minket a bérszámfejtő,  2010-ben már 132 533-mal. A jegyek ára 2000-ben 2000, 2010-ben 12 000 forint volt. Azaz az ezredfordulón az átlagbérből majdnem 28 napijegyet vehettünk, 2010-ben már csak 11-et. Idei adatok még nincsenek, de nem tévedünk nagyot, ha azt jósoljuk, idén 10 alá csökken ez az arány.