Azeri katonák masíroznak Hegyi-Karabahban (Fotó: AFP)

Miért hallgat az EU és a NATO ?

A magyar-azeri alku sorsdöntő adut adott az örmények kezébe az évtizedek óta tartó karabahi konfliktus megoldásához – véli Szergej Sakarjanc, a kaukázusi régió elismert politikai szakértője. Az örmény származású Sakarjancnak az orosz Regnum Hírügynökségnél közölt elemzése szerint mindennél ékesebben beszél, hogy az azeri gyilkos elengedését követően Magyarország csupán az Egyesült Államok részéről kapott némi ejnye-bejnyét.

Egyetlen szót sem szólt viszont az Európai Unió, és a NATO sem fejezte ki rosszallását, holott az azeri Ramil Szafarov pont egy észak-atlanti szövetségi továbbképzés során aprította fel örmény katonatársát. Márpedig ez a hozzáállás alapvetően aláássa az örmény lakosság hitét abban, hogy az EU a demokrácia, az igazságosság és a szabadság egyetlen igaz megtestesítője a térségben, és a NATO mindezen értékek legmegbízhatóbb védelmezője.

Az arcátlanság teteje

Az elemzés szerint Orbán Viktor kormánya egyetlen mozdulattal semmisítette meg az örmények bizalmát, mégpedig anyagi megfontolásból: néhány milliárd dollár vagy euró reményében. Az, hogy Magyarország utólag holmi nemzetközi egyezményekre hivatkozik, az arcátlanság teteje, ami csupán homéroszi kacajt vált ki a józanul gondolkodókból.

Az unió és a NATO kifejező hallgatása pedig ékesen bizonyítja, hogy Gurgen Markarjan hősként hazatérő gyilkosának elengedése ez utóbbi szervezetek hallgatólagos beleegyezésével történt.

Háborúhoz vezethet

Örményország egyelőre csak ideiglenesen függesztette fel diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal, de könnyen meglehet, hogy ez az állapot véglegessé válik. Jereván ugyanis utalt rá, hogy az EU keleti partnerség programjából is kész kilépni, amennyiben az unió nem hoz megfelelő büntető intézkedéseket Magyarországgal szemben. Sőt, az elemzés szerint az is könnyen megtörténhet, hogy a budapesti és bakui kormányzat ezen lépésével szabad utat nyitott a karabahi konfliktus hathatósabb rendezése előtt – nevén nem nevezve ugyan, de utalva akár az eddigieknél radikálisabb megoldási lehetőségekre – írja Szergej Sakarjanc.