A magas lakástulajdon-hányad növeli a munkanélküliséget, elnyújtja a munkába járással töltött időt, ráadásul az ingatlanpiac gyakran összeomlik, maga alá temetve a lakástulajdonosok egy jelentős részét.
Kutatások bizonyítják, hogy a magas lakástulajdon-hányad nem segíti az építőipar fellendülését, nem hoz létre szebb és jobb minőségű lakásokat, sőt, merevebb munkaerőpiacot, magasabb munkanélküliséget, a munkába járás átlagos idejének növekedését, és kevesebb számú vállalkozást eredményez. Aki elkezd „keresni”, és nincs saját lakása, Magyarországon többnyire egy szép házról vagy lakásról álmodik, a közgazdaságtan logikája alapján ugyanakkor megeshet, hogy élete egyik legrosszabb befektetése előtt áll, amivel még ráadásul a társadalom egészének is árt. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Ha van saját lakásod, az jó, ha nincs, akkor sajnálnak. Ez többnyire igaznak bizonyul Magyarországon. Franciaországban, Németországban, vagy épp Japánban ugyanakkor az emberek mindössze felének van saját lakása. Oroszországban, Nepálban vagy Mexikóban rendre 80 százalék fölötti ez az arány. Ki a gazdag, ki a szegény, akinek van saját lakása, vagy akinek nincs?
Az emberek többségének legnagyobb, sőt gyakran egyetlen befektetése a lakóingatlana, ami ugyanakkor mind az egyének, mind a teljes gazdaság számára egy improduktív tőkebefektetés. A lakóingatlan nem teremt munkahelyet, leköti a lakosság befektethető tőkéjét, és olyan kockázatokat hordoz, mint például a közelmúlt ingatlanpiaci lufija és összeomlása, a svájcifrank-hiteleken keresztül elszenvedett árfolyamkockázat, a hitelkamatok emelkedése, vagy épp az ingatlanadó bevezetésének lehetősége. (Egyik korábbi posztunkban bemutatott, hasonló témát boncolgató elemzés elérhető itt.)
Adam S. Posen és kutatótársa, Tomas Hellebrandt egy elemzésükben kimutatták, hogy a történelem legtöbb pénzügyi és reálgazdasági összeomlásáért pont az ingatlanpiaci buborékok voltak a felelősek, vagyis egyik másik befektetési eszközosztály sem okozott még annyi bajt a múltban, mint az ingatlan- és lakáspiac. Ezek alapján a lakásvásárlóknak érdemes feltenniük a kérdést: biztos, hogy életük legnagyobb befektetését jól választották meg?
A lakóingatlan a közhiedelemmel ellentétben tehát közel sem kockázatmentes, és az általa megtermelt hozam sem kiemelkedő. Mindenki számára ismerős a jelmondat, mely szerint inkább fizessem a saját lakásom törlesztőrészleteit, mint az albérletet, mondván az elsőnél magamnak gyűjtök, a másodiknál kidobom a pénzt az ablakon.
Kutatások ugyanakkor bizonyítják, hogy ez a jelmondat közel sem állja meg a helyét - igaz, a bemutatott tanulmányok következtetései elsőre meredeknek tűnnek -, sőt jellemzően azok a gazdaságok az erősebbek, ahol alacsonyabb a saját tulajdon aránya a lakáspiacon.Meglehet, hogy ezek alapján az államnak nem is a lakáshoz jutást kellene támogatnia, hanem az albérleteket?
Forrás : penzugyiszemle.hu
http://penzugyiszemle.blog.hu/2013/08/01/ovakodj_a_sajat_lakastol