Az EKB az összeomlást megakadályozta Európában, aminek a piacok nagyon örültek, azonban a Roubini Global Economics vezetői szerint a fundamentumok egy cseppet sem változtak, a problémák pedig a mélyben továbbra is megbújnak. A legnagyobb baj a szakértők szerint, hogy az eurózóna még mindig nem jutott el arra az integrációs fokra, amely az idő próbáját is kiállná, a tervezett reformok csak súlyosbítják az egyensúlytalanságot. Nem sok lehetőség közül válogathatnak a periféria országok, mivel az egyensúlytalanságok nem maradhatnak fenn tartósan, a legkisebb áldozattal az jár, ha kilépnek a közös devizából. Nem könnyű feladat a szakítás, viszont előbb vagy utóbb ennek be kell következnie, és minél korábban döntenek a politikusok, annál kisebb károk árán lehet megoldást találni.

Az Arnab Das és Nouriel Roubini által jegyzett Financial Times-ban megjelent írás szerint az eurózóna csak látszólag és átmenetileg tudta kezelni a problémákat, a likviditásbővítés korántsem volt elég ahhoz, hogy a mélyben megbújó, fundamentális problémákat kezelje. Görögország nagy valószínűséggel egy újabb mentőcsomagra szorul, a portugálok és az írek pedig szintén az adósság átstrukturálásba foghatnak, és akkor még nem is beszéltünk Spanyolországról és Olaszországról.

A cikkírók szerint az eurózóna kettévált, vannak a periféria országok, amelyek problémái egyre súlyosbodnak, miközben vannak az eurózóna nagyobb országai, amelyek egyre nehezebben tudják a terhet cipelni. A rossz házasság oda vezethet, hogy a periféria országok adósságválsága a meghatározó eurózóna országokat is magával rántja,így nem marad más választás, mint a szakítás, ami fájdalmas, de mégiscsak jobb, mint a mostani, szerkezeti problémáktól terhes monetáris unió. A gazdasági különbözőségek miatt a tartós megoldása a válságnak az lehet, ha az öt periféria ország (Portugália, Írország, Olaszország, Görögország, Spanyolország) kilép a közös devizából, miközben a gazdasági szerkezetet átalakítják a korábbi adósság-finanszírozott növekedésről az export- és jövedelem vezérelt növekedésre.

A közös deviza egyszerűen nem engedi, hogy a gazdasági egyensúlytalanságok az árfolyamon keresztül enyhüljenek, pedig a gyógyír a betegségre éppen az infláció felpörgetése lenne. Roubiniék szerint a közös deviza mellett is meg lehetne oldani ezt, viszont a fix árfolyamok mellett a relatív árak megváltoztatása körülményesebben tudja csak a versenyképességi bajokat orvosolni. A kilépéssel viszont azonnal lehetne enyhíteni a nyomáson, annál is inkább, mivel az eurót használó országok megerősödhetnek, az euró hitelessége pedig visszaállna.

 

Forrás : BIG Investment Group Kft.

Keresés