Egy éve zsugorodik az itáliai gazdaság, miközben egyre nő az adósságteher !
A jelek szerint az olasz kormány is öngólt lőtt a Brüsszel által elvárt kőkemény megszorító politikával: a takarékossági intézkedések miatt a gazdaság egy éve folyamatosan zsugorodik, a piacok pedig – a várakozásokra rácáfolva – csak egyre növekvő hozamokért cserébe hajlandók finanszírozni az államot. Ez fenntarthatatlan adósságpályára állíthatja az amúgy hagyományosan magas államadóssággal küzdő országot.
 

Spanyolország mellett Olaszországban is egyre mélyül a recesszió: a talján GDP az első negyedévhez képest 0,7, 2011 második negyedévéhez képest pedig 2,5 százalékkal zuhant az olasz statisztikai hivatal (ISTAT) tegnap nyilvánosságra hozott előzetes adatai szerint. A visszaesés a gazdaság egészét érintette: a mezőgazdaságban, az iparban és a szolgáltatásszektorban is csökkent a kibocsátás.

A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a gazdaság teljesítménye egy éve folyamatosan csökken negyedéves szinten – utoljára 2011 második három hónapjában regisztráltak enyhe, 0,3 százalékos növekedést –, éves összehasonlításban pedig utoljára 2009 utolsó negyedévében volt a mostani 2,5 százaléknál nagyobb mínusz.

Bár igaz, hogy az olasz gazdaság a válság előtti években is csak enyhe növekedésre volt képes, a mostani negatív trend hátterében egyértelműen az EU által preferált megszorító politika áll. „A takarékossági intézkedések nyilvánvalóan nyomasztólag hatnak a gazdaságra, hiszen azok az állami beruházásokat, valamint a lakossági fogyasztást sújtják a leginkább” – magyarázta a Reutersnek Vincenzo Bova, az MPS Capital Services elemzője.

Ráadásul miközben a bevételi oldal csökken, addig az államadósság refinanszírozásának költségei egyre növekednek. Az emelkedő trendet jelzi, hogy míg 2009–2010-ben még négy százalék körül mozogtak a tízéves államkötvények hozamai a másodlagos piacokon, addig az elmúlt egy évben már 6–7 százalékra ugrott ez a mutató.

Ez egyben azt is jelzi, hogy a piacok mindeddig „nem hálálták meg” Mario Monti olasz kormányfőnek (képünkön), hogy tavaly novemberi hatalomra kerülése óta maximálisan próbált igazodni Brüsszel elvárásaihoz. A miniszterelnök számos megszorítást, strukturális átalakítást végrehajtott a költségvetés konszolidációja érdekében, amelynek célja, hogy idén 1,7 százalékra csökkentse a GDP-arányos költségvetési hiányt a tavalyi 3,9 százalékról.

„Németország azt állítja, hogy ha a piac magasra hajtja egy ország állampapír-piaci hozamait, az azt jelenti, hogy az ország nem tesz eleget a gazdaság stabilitása érdekében. Ez a felfogás azonban nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a magas hozamok mostanában az euró összeomlása miatti piaci félelmeket is visszatükrözik” – nyilatkozta Monti nemrég a Wall Street Journal szerint.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az olasz államadósság európai viszonylatban hagyományosan magas: már a kétezres évek elején a GDP 100–110 százalékát tette ki. A mutató a tavalyi év végére 120 százalékra nőtt, jelenleg pedig már 123 százalékon áll. Nem csoda tehát, hogy Monti mindent megtesz az adósságrefinanszírozási költségek csökkentése érdekében. A miniszterelnök már a júniusi EU-csúcson arra sarkallta az eurózónát, hogy segítsen a hozamok lejjebb szorításában. Ez részben sikerült is neki, hiszen azóta már az Európai Központi Bank is kilátásba helyezte, hogy szükség esetén kész valamilyen módon ismét beavatkozni.

„Gyakran mondtam Merkelnek, hogyha a beavatkozás nem történik meg, akkor azzal azt kockáztatja, hogy egy olyan olasz parlamenttel találja majd szembe magát, amely elutasítja Európát, a monetáris stabilitást és az eurót, valamint nem lesz barátságos Németországgal szemben” – figyelmeztetett az olasz kormányfő.

A technokrata kormányfő ezzel együtt továbbra is próbál kedvében járni Brüsszelnek, és sorra viszi keresztül a megszorító intézkedéseket. Tegnap például a képviselőház elsöprő többséggel szavazta meg azt a csomagot, amely további 4,5 milliárd eurós kiadáscsökkentést jelent a tavaly decemberben elfogadott 10,5 milliárd eurós megszorításokon túl. Ezek keretében például tíz százalékkal csökkentik a közalkalmazottak számát, és milliárdokat vonnak el a régióktól, valamint az egészségügytől.

Ezek a lépések valószínűleg haragra gerjesztik majd a társadalom kevésbé tehetős rétegeit, ráadásul még mélyebb recesszióba húzzák a gazdaságot. Az olasz kormány hivatalosan 1,2 százalékos mínuszt prognosztizál 2012-re, a valóság azonban még ennél is szomorúbb képet mutathat majd: a Confindustria munkaadói szervezet szerint akár 2,4 százalékkal is csökkenhet idén az olasz GDP.

WSJ: sikeresen zsarolta Angela Merkelt az olasz kormányfő

Váratlan ultimátum elé állította Mario Monti Angela Merkelt a június végi EU-csúcson a Wall Street Journal tegnap közölt értesülései szerint. A lap azt írta: az ülésen az olasz kormányfő jelezte a német kancellárnak: addig nem írja alá a közös megállapodásokat – például a növekedési paktumot –, amíg Merkel bele nem egyezik abba, hogy az eurózóna segíteni fog lejjebb vinni az olasz és spanyol államkötvények hozamait.
A német kancellár, aki nincs hozzászokva ahhoz, hogy sarokba szorítják, a szünetben állítólag a következőképp figyelmeztette Montit: ez a taktika „nem segít, Mario.” A kilencórás tárgyalás végül kompromisszummal zárult, amely a politikai akarat szintjén elviekben megnyitotta a lehetőséget az előtt, hogy a mentőalapok – azaz közvetve az Európai Központi Bank – a jövőben szükség esetén beavatkozzanak a kötvénypiacokon.

 

Forrás : Világgazdaság

Szerző : Wéber Balázs

Keresés