Spanyolország mellett Olaszországban is egyre mélyül a recesszió: a talján GDP az első negyedévhez képest 0,7, 2011 második negyedévéhez képest pedig 2,5 százalékkal zuhant az olasz statisztikai hivatal (ISTAT) tegnap nyilvánosságra hozott előzetes adatai szerint. A visszaesés a gazdaság egészét érintette: a mezőgazdaságban, az iparban és a szolgáltatásszektorban is csökkent a kibocsátás.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a gazdaság teljesítménye egy éve folyamatosan csökken negyedéves szinten – utoljára 2011 második három hónapjában regisztráltak enyhe, 0,3 százalékos növekedést –, éves összehasonlításban pedig utoljára 2009 utolsó negyedévében volt a mostani 2,5 százaléknál nagyobb mínusz.
Bár igaz, hogy az olasz gazdaság a válság előtti években is csak enyhe növekedésre volt képes, a mostani negatív trend hátterében egyértelműen az EU által preferált megszorító politika áll. „A takarékossági intézkedések nyilvánvalóan nyomasztólag hatnak a gazdaságra, hiszen azok az állami beruházásokat, valamint a lakossági fogyasztást sújtják a leginkább” – magyarázta a Reutersnek Vincenzo Bova, az MPS Capital Services elemzője.
Ráadásul miközben a bevételi oldal csökken, addig az államadósság refinanszírozásának költségei egyre növekednek. Az emelkedő trendet jelzi, hogy míg 2009–2010-ben még négy százalék körül mozogtak a tízéves államkötvények hozamai a másodlagos piacokon, addig az elmúlt egy évben már 6–7 százalékra ugrott ez a mutató.
Ez egyben azt is jelzi, hogy a piacok mindeddig „nem hálálták meg” Mario Monti olasz kormányfőnek (képünkön), hogy tavaly novemberi hatalomra kerülése óta maximálisan próbált igazodni Brüsszel elvárásaihoz. A miniszterelnök számos megszorítást, strukturális átalakítást végrehajtott a költségvetés konszolidációja érdekében, amelynek célja, hogy idén 1,7 százalékra csökkentse a GDP-arányos költségvetési hiányt a tavalyi 3,9 százalékról.
„Németország azt állítja, hogy ha a piac magasra hajtja egy ország állampapír-piaci hozamait, az azt jelenti, hogy az ország nem tesz eleget a gazdaság stabilitása érdekében. Ez a felfogás azonban nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a magas hozamok mostanában az euró összeomlása miatti piaci félelmeket is visszatükrözik” – nyilatkozta Monti nemrég a Wall Street Journal szerint.
Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az olasz államadósság európai viszonylatban hagyományosan magas: már a kétezres évek elején a GDP 100–110 százalékát tette ki. A mutató a tavalyi év végére 120 százalékra nőtt, jelenleg pedig már 123 százalékon áll. Nem csoda tehát, hogy Monti mindent megtesz az adósságrefinanszírozási költségek csökkentése érdekében. A miniszterelnök már a júniusi EU-csúcson arra sarkallta az eurózónát, hogy segítsen a hozamok lejjebb szorításában. Ez részben sikerült is neki, hiszen azóta már az Európai Központi Bank is kilátásba helyezte, hogy szükség esetén kész valamilyen módon ismét beavatkozni.
„Gyakran mondtam Merkelnek, hogyha a beavatkozás nem történik meg, akkor azzal azt kockáztatja, hogy egy olyan olasz parlamenttel találja majd szembe magát, amely elutasítja Európát, a monetáris stabilitást és az eurót, valamint nem lesz barátságos Németországgal szemben” – figyelmeztetett az olasz kormányfő.
A technokrata kormányfő ezzel együtt továbbra is próbál kedvében járni Brüsszelnek, és sorra viszi keresztül a megszorító intézkedéseket. Tegnap például a képviselőház elsöprő többséggel szavazta meg azt a csomagot, amely további 4,5 milliárd eurós kiadáscsökkentést jelent a tavaly decemberben elfogadott 10,5 milliárd eurós megszorításokon túl. Ezek keretében például tíz százalékkal csökkentik a közalkalmazottak számát, és milliárdokat vonnak el a régióktól, valamint az egészségügytől.
Ezek a lépések valószínűleg haragra gerjesztik majd a társadalom kevésbé tehetős rétegeit, ráadásul még mélyebb recesszióba húzzák a gazdaságot. Az olasz kormány hivatalosan 1,2 százalékos mínuszt prognosztizál 2012-re, a valóság azonban még ennél is szomorúbb képet mutathat majd: a Confindustria munkaadói szervezet szerint akár 2,4 százalékkal is csökkenhet idén az olasz GDP.
WSJ: sikeresen zsarolta Angela Merkelt az olasz kormányfő
Váratlan ultimátum elé állította Mario Monti Angela Merkelt a június végi EU-csúcson a Wall Street Journal tegnap közölt értesülései szerint. A lap azt írta: az ülésen az olasz kormányfő jelezte a német kancellárnak: addig nem írja alá a közös megállapodásokat – például a növekedési paktumot –, amíg Merkel bele nem egyezik abba, hogy az eurózóna segíteni fog lejjebb vinni az olasz és spanyol államkötvények hozamait.A német kancellár, aki nincs hozzászokva ahhoz, hogy sarokba szorítják, a szünetben állítólag a következőképp figyelmeztette Montit: ez a taktika „nem segít, Mario.” A kilencórás tárgyalás végül kompromisszummal zárult, amely a politikai akarat szintjén elviekben megnyitotta a lehetőséget az előtt, hogy a mentőalapok – azaz közvetve az Európai Központi Bank – a jövőben szükség esetén beavatkozzanak a kötvénypiacokon.
Forrás : Világgazdaság
Szerző : Wéber Balázs