2006-2008 között zajlott le a formátumháborúnak is nevezett versengés, hogy melyik szabvány lesz a DVD nagyobb felbontású utódja. Az egyik ilyen versenytárs a HD-DVD volt, amit szoktak AOD-nak (Advanced Optical Disc) is nevezni, amit olyan nagy elektronikai óriások fejlesztettek ki, mint a Toshiba és a NEC. Valójában a HD-DVD már korábban létezett, mint az átlagos mai DVD, de az igazi fejlesztésüket nem kezdték meg 2003-ig.
A HD-DVD előnye, hogy ugyanolyan formátumot használ, mint a „hagyományos” DVD-k és ezért ugyanolyan előállítási feltételeket is követel meg, mindezt alacsonyabb áron. Ennek ellenére mégis hátránya van a Blu-ray lemezekkel szemben, méghozzá tároló kapacitásban. A HD-DVD nem veheti fel a versenyt a Blu-ray lemezzel, mivel egy egyoldalas lemezen csupán 15 GB adatot képes tárolni a BD 25 GB-jával szemben – dupla oldalas lemez esetén is alul marad, a maga szerény 30 GB-jával (Blu-ray lemez megközelítőleg 50 GB).
A Toshiba 2008. február 19-én bejelentette, hogy nem fejleszti tovább a HD-DVD formátumot, és leállítja a lejátszók, és felvevők gyártását is. Így a HD-DVD formátum végül alul maradt a Blu-ray-jel szemben.
További említésre méltó versenytárs még a Warner Bros. Pictures a saját fejlesztésű HD-DVD-9-ével, ami magasabb tömörítési rátát használva lehetővé teszi, hogy egy hagyományos DVD-re standard felbontású film helyett magas felbontású filmet rögzítsünk. Tajvanban megkonstruálták a Forward Versatile Discet (FVD), ami egy továbbfejlesztett változata a mai DVD -knek, 4,7 GB helyett már 5,4 GB-ot képes tárolni – a dupla oldalas pedig 9,8 GB-ra képes.
Kína is bemutatta a saját fejlesztésű termékét az Enhanced Video Discet (EVD), ami ugyancsak egy magas felbontású videók tárolására alkalmas lemez.
A DVD („Digital Versatile Disc” (digitális sokoldalú lemez) vagy még korábban a „Digital Video Disc” rövidítése) nagy kapacitású optikai tároló, amely főként mozgókép és jó minőségű hang, valamint adat tárolására használatos. 1995-ben alkotott konzorciumot a Matsushita, a Toshiba, a Philips, a Sony, a Time Warner, a Mitsubishi, a Pioneer, a Hitachi, a Thomson és a JVC, hogy létrehozzanak egy az eddigieknél nagyobb kapacitású adathordozót, melynek paramétereiben megegyeztek.
Méreteit tekintve általában akkora, mint a CD, vagyis 120 mm átmérőjű. Ritka ugyan, de létezik a Mini–CD-hez hasonlóan Mini–DVD , 80 mm-es átmérővel. A CD-vel felülről kompatibilis.
A DVD Fajtái
- DVD–Video (mozgóképek tárolására)
- DVD–Audio (hang tárolására)
- DVD–ROM (adat, préselt)
- DVD–RAM (adat, közvetlen (direkt) elérésű)
- DVD-R és DVD-RW (adat; az R egyszer írható [recordable], az RW újraírható [rewritable])
- DVD+R és DVD+RW (fenti kettőhöz hasonló, azokkal rivalizáló formátum)
A +R/+RW, illetve -R/-RW formátumok egymással nem teljesen kompatibilisek, támogatottságuk kb. fele-fele arányban oszlott meg megjelenésük táján a piacon, majd 2006 végére szinte az összes otthonokba kerülő lejátszó támogatta mindkét típust.
A CD-vel ellentétben, amin a hangot az adathoz képest teljesen eltérő módon tárolják, a DVD-k különböző fajtái egységes, közös állományrendszert, az úgynevezett UDF -et használják.
DVD–Video
A DVD–Video lemezek lejátszására szükség van – természetesen – egy erre alkalmas lejátszóra. Ez lehet asztali lejátszó, ami kinézetére egy videókazetta-lejátszóra hasonlít, de lehet számítógépbe épített meghajtó is. Általában ezek az eszközök képesek a lemezre írni is.
A DVD -n kiadott filmek MPEG-2 videotömörítéssel, valamint Dolby Digital AC–3 hangtömörítéssel kerülnek a lemezekre, ez utóbbi rendszerint sokcsatornás változatban. A DVD filmek adatsebessége általában 3 és 10 Mbps között van, és jellemzően a tartalomhoz alkalmazkodik.
A DVD–Video lemezeken található hanganyag tömörítése több különböző módon is megengedett, szabványos: lehet PCM, DTS, MPEG vagy Dolby Digital AC–3. Az NTSC országokban a PCM és az AC–3 támogatása kötelező a lejátszókban, a másik kettő opcionális. A PAL rendszerű országok eredetileg a PCM és MPEG kódolási eljárások mellett álltak ki, de a Philips legnagyobb sajnálatára nemzetközi nyomásnak engedve be kellett venniük az AC–3-at a lemezeken opcionális, a lejátszókban pedig kötelező támogatásra.
Régiókódok
A régiókódok teljesen független a védelmi kódolástól, azokat pusztán a filmipar igényeinek kielégítésére vezették be; segítségükkel az egyes lemezek egy-egy adott területhez rendelhetőek, és azokat csak a megfelelő berendezések képesek lejátszani. Ezzel megoldható, hogy a különböző földrajzi területeken a filmek kibocsátási dátumai eltérjenek: hiába bocsátották ki például a filmet DVD-n Kanadában, attól azt még Japánban – megfelelő eszköz híján – nem fogják tudni megnézni. Ezen elv alapján egy film például kiadható DVD-n Kanadában még akkor is, ha Japánban még a mozikba sem került, hiszen még így sem fenyeget az a veszély, hogy a japánok előbb nézhetnék meg DVD-n a filmet, mint moziban.
A forgalomban lévő DVD -lejátszók – a specifikáció szerint – csak olyan lemezt játszhat le, melyen be van állítva régiókód; számos olyan példány is kapható kereskedelmi forgalomban, amely ezt figyelmen kívül hagyja és bármilyen lemez lejátszására alkalmas („régiófüggetlen” vagy „régiómentes” lejátszók).
A világ régiókódok szerinti felosztása
A régiók a következők:
0: bárhol játszhatók
1: Kanada, Amerikai Egyesült Államok és külbirtokai
2: Európa, Grönland, Dél-afrikai Köztársaság, Japán, Lesotho, Szváziföld, Egyiptom, Közel-Kelet
3: Délkelet-Ázsia, Dél-Korea, Hongkong, Indonézia, Fülöp-szigetek, Tajvan
4: Ausztrália, Új-Zéland, Mexikó, Közép- és Dél-Amerika
5: Oroszország és FÁK (volt szovjet tagállamok), Indiai szubkontinens, Mongólia, Észak-Korea, Afrika nem említett részei
6: Kína
7: nem használt
8: nemzetközi területek, például repülőgépek, hajók, olajfúró tornyok, stb.
A 0-s régió valójában nem jelöl ki régiót, csupán azt jelenti, hogy bármely lejátszóban játszhatók.
Az RCE
Az RCE (Regional Coding Enhancement) eljárást néhány stúdió fejlesztette ki annak érdekében, hogy a régiófüggetlen lejátszók (amik figyelmen kívül hagyják a régiókódokat) ne legyenek képesek lejátszani egyes 1. régiós filmeket. Az első ilyen film 2000. október 30-án jelent meg: A hazafi.
A gyárilag régiófüggetlen lejátszók egy része az RCE kódolást is figyelmen kívül hagyja, más részüket kézzel lehet beállítani a megfelelő régióra. A „házilag” átalakított lejátszók nagy része az RCE lemezek esetén hibaüzenetet küld, „hibás régió” vagy pedig egy ”színes világtérkép” formájában.
Az utolsó információk alapján újonnan csak a Columbia/Tri-Star bocsát ki ilyen kódolású lemezeket.
(A régió- és RCE-kódolt DVD lemezekről például a http://www.dvdtalk.com/rce.html (DVD Talk fórumon, angolul) lehet olvasni.)
A DVD adatlemezek
A DVD-RAM felismerhető a „kockásságról”
- A DVD–ROM -lemezek előre írtak, „házi” írásuk nem lehetséges, olvasásukhoz szükség van egy DVD–ROM-olvasóra. A lemezek körülbelül 4,7 GB adatot képesek tárolni egy rétegen; vannak kétrétegű lemezek, ezek összesen körülbelül 8,5 GB adatot tartalmaznak.
- A DVD–RAM egy kicsit kilóg a sorból, külön tárolója van, mely miatt természetesen már az olvasásához is másfajta eszköz kell, mint a többihez. Befogadóképessége 4,7 GB oldalanként, nevéből eredően tetszőleges elérésű, többször írható.
- A DVD-rögzítők 2000-ben kezdtek megjelenni Japánban, azóta közel az egész világon elérhetővé váltak. Az írható lemezeknek több formátumuk létezik, ezek – mint a történelemben oly sokszor már – természetesen versengenek egymással. Lehetnek egy- vagy kétoldalasak.
- A DVD -R és +R lemezeket egyszer lehet csak írni, míg a -RW és +RW lemezek többször írhatók. Olvasásuk lehetséges egy egyszerű, számítógép házába is építhető DVD -olvasóval, írásuk hasonlóképpen, ám itt ügyelni kell, hogy - vagy + a lemez, illetve a DVD-író. Tárolókapacitásuk 4,7 GB körül van oldalanként. Vannak többrétegű lemezek, ezek összesen körülbelül 8,5 GB adatot tartalmaznak.
- A DVD- lemezeket a DVD Forum pártolja.
- A DVD+ lemezeken nincs szükség „finalization”-re (ez még CD-írásból ismerős fogalom) ahhoz, hogy egy lejátszóban használhassuk őket. Léteztek Mini DVD+R lemezek (80 mm-esek), melyek kapacitása 1,5 GB körül van.
- A DVD -R és +R lemezeket egyszer lehet csak írni, míg a -RW és +RW lemezek többször írhatók. Olvasásuk lehetséges egy egyszerű, számítógép házába is építhető DVD -olvasóval, írásuk hasonlóképpen, ám itt ügyelni kell, hogy - vagy + a lemez, illetve a DVD-író. Tárolókapacitásuk 4,7 GB körül van oldalanként. Vannak többrétegű lemezek, ezek összesen körülbelül 8,5 GB adatot tartalmaznak.
Típusai szerint:
- DVD-5 egyrétegű egyoldalas lemez, 4,7GB kapacitással
- DVD-10 egyrétegű kétoldalas lemez 4,7x2, azaz 9,4GB kapacitással.
- DVD-9 kétrétegű egyoldalas lemez 8,5GB kapacitással
- DVD-18 kétrétegű kétoldalas lemez, 8,5GBx2, azaz 17GB kapacitással.
DVD -meghajtók
A DVD -meghajtók DVD -lemezek lejátszására alkalmas olvasóegységek, melyek visszafelé kompatibilisek az előző lemezformátumokkal (CD-Audio, CD-ROM, VCD, SVCD stb.)
A DVD Disc Élettartama
Egy közönséges DVD lemez élettartama, jó tartási körülmények közt 10-15 év. Érdemes fénytől védett, hűvös, páramentes helyen tartani őket. Léteznek archiválási minőségű DVD-k, ezek élettartama hosszabb (100 év). Áruk a normál DVD többszöröse (5-6X).
A DVD-lemezek élettartama igencsak szóródik. Az ismert NIST-tesztek szerint csupán a vizsgált termékek 47%-ának becsült élettartama van túl a 15 éven. A legrosszabb eredmény 1,9 év a becsült élettartamra.