Két elektróda között magas feszültségen Xenon gázt hoznak plazma állapotba. A plazma ionizált gázt jelent, ilyenkor magas hőmérsékleten, ami legalább tízezer kelvin, elektronok szakadnak le a gáz atomjairól, így ionok és szabad elektronok keverékéből áll és villamosan vezetővé válik. Ekkor egy feltöltött kondenzátort kapcsolnak az anód és katód közé, majd a triggerelektródára adott impulzus létrehozza a kisülést. A kondenzátor kisülését követően a lámpa gyorsan kialszik.Ezen rövid idő alatt magas színhőmérsékletű, magas színvisszaadású fényt állít elő, jó fényhasznosítás mellett, magyarán a fénye, fényereje igen közel áll a természetes fényhez. Gyors működésük lehetővé teszi mind lézertechnikai, mind fényképészeti, mind strobószkópiai alkalmazásukat.

A mostoha fényviszonyok közötti fotózásnál szinte elengedhetetlen, hogy valamilyen segéd fényforrást használjunk. Kompakt fényképezőgépnél ezt többnyire a gépbe épített vakuval oldjuk meg. A kamerás mobiltelefonok gyártói azonban nem alkalmazhattak ilyen megoldást, ennél jóva kisebb méretű és kisebb energiaigényű módszert kellett keresniük. A megoldás a nagyfényerejű LED-ek alkalamazása - mint az már akapható készülékekből is ismert.

A LED-ek karakterisztikája elég speciális, egy adott nyitófeszültség után (kb 2-3V) a rajta eső feszültség alig nő, az áram viszont szinte korlátlanul. Tehát egy ledet már 3V-al full fényerőre lehet hajtani...

A koreai, pontosabban szöuli székhelyű Seoul Semiconductor - melyet a világ 10 legnagyobb LED gyártója között tartanak számon - új fejlesztésű, igen nagy fényerejű LED-eket tervezett, melyek fényereje lehetővé teszi, hogy akár ultrakompakt digitális fényképezőgépekben is alkalmazzák.

Az FCW211Z sorozatú LED-ek 2 Amperes áramerősséggel is meghajthatók, fényerejük eléri a 100 kandelát, mely kétszer akkora, mint az eddigi LED-es vakuké. Az új LED 26,49 lux-szekundumos fényteljesítménye már összemérhető a xenonos megoldásokéval.

Forrás és bővebb infó: Wikipédia (angol).

Köszönet Potrien-nek a fordításért.

http://www.nokiaprogramok.hu/forum/viewtopic.php?f=149&t=2894#mms

A HDTV (High-Definition Television) egy televíziós sugárzási norma, amely az eddigi (PAL, SECAM, NTSC) szabványoknál jelentősen nagyobb felbontású képet tesz lehetővé. Az ilyen közvetített adás már digitális formában továbbítódik, eltérően a korábbi analóg átviteltől. Félreértések elkerülése érdekében meg kell jegyezni, hogy a névben szereplő High-Definition elsősorban a felbontási specifikációkból adódó előnyösebb megjelenítési lehetőségekre céloz, mintsem a mindenkori kép minőségére, vagy annak élességére, amely nagyban függ a felvétel körülményeitől.

Videó-eszközök felbontásának fejlődése

• 350×240 (250 soros): Video CD
• 330×480 (250 soros): Umatic, Betamax, VHS, Video8
• 400×480 (300 soros): Super Betamax, Betacam (professzionális)
• 440×480 (330 soros): Analóg adás
• 480x576 (400 soros): SVCD(PAL)
• 560×480 (420 soros): LaserDisc, Super VHS, Hi8
• 670×480 (500 soros): Növelt képélesség Betamax
• 720×480 (500 soros): DVD, miniDV, Digital8, Digital Betacam (professzionális)
• 720×480 (400 soros): Széles képernyős DVD (anamorfikus)
• 854×480 (480 soros): WVGA, D-VHS, HD DVD, Blu-ray (480p)
• 1280×720 (720 soros): D-VHS, HD DVD, Blu-ray, HDV (miniDV - 720p)
• 1920×1080 (1080 soros): D-VHS, HD DVD, Blu-ray, HDV (miniDV - 1080i - 1440 vízszintes pixeleket interpolálták 1920-ra), HDCAM SR (professzionális)

Alapvető felbontások

A HDTV szabvány több felbontást határoz meg:

• 480p: 720×480 pixel
• 720p: 1280×720 pixel
• 1080p: 1920×1080 pixel
• 1080i: 1920×1080 pixel (interlaced) natív 1280×1080 pixel, HDCAM/HDV 1440×1080
• 2160p: 3840×2160 Quad HDTV

(p) Progressive (folyamatos)

(i) Interlace (váltósoros)

Ezek közül csak a 720p és az 1080i tekinthető szabványos HDTV felbontásnak.

Nem minden HDTV eszköz képes megjeleníteni az összes felbontást, ám a kapott jelet mindegyik képes átalakítani olyan felbontásúvá, amit meg tud jeleníteni.

Mi az a HD-ready logó?

Az európai kereskedelmi testület, az EICTA és az ASTRA bevezette a 'HD-ready' logót, amelyet azokhoz a megjelenítőkhöz használhatnak, amelyek tökéletesen együttműködnek a HDTV-s beltéri egységekkel, a HDTV adásokat meg tudják jeleníteni, és teljesítik a minimális műszaki követelményeket, amelyeket a testület meghatározott. A specifikáció minimum 720 soros felbontást követel meg, 16:9-es képernyőformátumban. Kompatibilisnek kell lennie a 1080i és a 720p jelekkel mind 50, mind 60 Hz-es képfrekvenciánál, és rendelkeznie kell HDMI csatlakozóval (beépített HDCP tartalomvédelemmel).

A HD hang

A HD képhez jobb minőségű hang is tartozhat. A két vezető hangformátum fejlesztő, a Dolby és a DTS is kifejlesztett olyan új hangformátumokat, amelyek jól illenek a igényesebb képminőséghez. Ezek a Dolby TruHD és a DTS-HD. Mindkettő jellemzője, hogy a hang tömörítetlen (96 kHz/24 bit), így 100%-ig azt a hangot kapjuk a filmekhez, amit a stúdióban a hangmérnök kikevert.

Maximum 8 csatorna lehetséges (7.1), bár a kapacitás még több csatornára is elegendő lenne, a következő generációs lemezformátumok (Blu-ray és HD DVD) szabványa legfeljebb 8 csatornát engedélyez. További érdekesség, hogy a nagyobb sávszélesség miatt a hagyományos digitális hangkimeneteken (optikai és koaxiális) ez a két hangformátum nem vihető át, csak HDMI kapcsolaton keresztül. Így két megoldás lehetséges.

A Blu-ray vagy HD DVD lejátszó átalakítja a hangot a lemez lejátszása közben, és a már kódolt (emiatt ugye értelemszerűen gyengébb minőségű) hanganyagot küldi át az erősítőnek optikai vagy koaxiális kapcsolaton keresztül. Amennyiben viszont erősítőnk képes Dolby TruHD vagy DTS-HD dekódolásra, HDMI csatlakozóvezetéken keresztül átvihető a hanganyag-feldolgozásra.

Az említett hangformátumok használatának harmadik módja, amikor a maga a Blu-Ray lejátszó dekódolja a digitális adatfolyamot a saját D/A (digitális-analóg) konvertere segítségével, majd az így kapott, immár analóg jeleket továbbítja az erősítő felé. Ilyenkor csatornánként egy-egy RCA-RCA kábelt szükséges a lejátszóból az erősítő megfelelő bemenetéhez (5.1 v. 7.1 external input) csatlakoztatni.

A HDTV Magyarországon

Magyarországon jelenleg HD adást műholdon, kísérleti rendszerben földfelszínen sugárzott csatornákon, illetve egyes kábelszolgáltatók által lehet nézni. Kábelen a UPC-nél az alábbi városokban lehet fogni: Budapest, Debrecen, Pécs, Miskolc, Szolnok és Székesfehérvár. Kábelen a Rubicom-nál az alábbi településeken lehet fogni: Budapest (III. kerület: Pók utcai lakótelep, Kaszásdűlő lakótelep, Szőlő utcai lakótelep), Fót, Göd, Gödöllő, Csömör, Isaszeg, Kisnémedi, Püspökszilágy, Mogyoród, Galgagyörk, Galgamácsa, Váckisújfalu, Vácegres, Verseg, Sződ, Sződliget, Szendehely, Katalinpuszta, Csörög, Nógrád, Berkenye, Diósjenő, Vácrátót, Váchartyán, Vácduka, Őrbottyán, Csomád, Püspökhatvan, Rád, Penc, Acsa, Csővár, Aszód, Iklad, Domony, Szolnok.

Magyar nyelvű HD csatornák

• Duna Televízió HD
• HBO HD
• National Geograpic HD
• The History Channel HD
• m1 HD
• m2 HD
• ATV HD
• Filmbox HD
• Eurosport HD
• Spektrum HD
• DIGI sport HD

A képtudomány definíciója

A képtudomány és tárgyának viszonya

Mivel a képtudomány – ahogyan a neve is mutatja – a képekkel foglalkozó tudomány, meghatározása elsősorban a kép fogalmának definícióján alapszik. A képtudomány tehát azon jelenségekkel foglalkozó tudomány, amely jelenségeket valamilyen szempontból vizuális értelemben képnek, – illetve képként vagy képszerű funkcióban működő jelenségnek – tekintünk.

• Ennek értelmében a kép valamely dolognak, jelenségnek, eseménynek, történésnek a vizuális, azaz érzéki értelemben való megjelenését, vetületi, illetve plasztikus jelenbe állítását jelenti. A kép lényeges tulajdonsága, hogy elválik a megmutatkozótól („leképezettől”, ábrázolttól) és saját létre tesz szert. Megfordítva: csak az tekinthető képnek, ami valaminek a vizuális-formai megmutatkozása. Ezért egy absztrakt festmény nem lehet kép, mivel önmagán kívül semmit nem jelenít meg érzékileg. Ugyanakkor bármely vizuális jelenség mögé létet gondolhatunk, s ebben az esetben más képként is értelmezhető. Egy ilyen megfontolás azonban feloldja a kép fogalmát, hiszen bármiről állíthatjuk, hogy egy előállítható jelenség vagy egy képzeletbeli létező képe, vagy azt, hogy egyik dolog (például egy tárgy) egy másiknak a képe. A kép fogalmának az ilyen kitágítása azonban azzal jár, hogy az ugyanabba a rendszerbe vagy halmazba tartozó vagy éppen mennyiségileg mérhető dolgokat egymás képeivé fordítjuk át, aminek következtében bármi képpé válhat, s ezzel felszámolódik a kép jelensége és fogalma.
• Mivel tulajdonképpeni értelemben képe csak olyan dolognak lehet, amely anyagi-tárgyi létformával rendelkezik, vagy egy ilyen létmóddal reprezentálható, a kép mindig egy érzéki-vizuális, illetve anyagi-tárgyi formával rendelkező dolog vagy jelenség vizuális megjelenéseként/megmutatkozásaként működik. Ebből adódik, hogy ugyanazon dolognak több képe is lehet, illetve egymástól eltérő képek ugyanazt a megmutatkozót jeleníthetik meg. Vagyis, ugyanazon megmutatkozónak eltérő, de egymást is reprezentáló képei lehetnek, amelyeknek a kép volta eltér egymástól, miközben eredetük, a megmutatkozó tekintetében azonosak.
• A fentiek miatt a kép a megmutatkozó érzéki felületén kívül még valami mást is tartalmaz. Ez a „más” egy valóságos vagy képzeletbeli, illetve valós vagy torz nézőpontot, vetülési irányt vagy magát elénk táró felületet is tartalmaz, tehát olyan dolgokat, amelyeket sokáig a megmutatkozáson kívüli elemeknek tekintettek, de amelyek szükségesek ahhoz, hogy a képi megmutatkozás vagy képjelenség észleleti jelenségként létrejöhessen.
• Az előbb említettek ellenére a „valóságos” anyagi-tárgyi létformával nem rendelkező (képzeletbeli, kitalált, mitikus, feltételezett, transzcendens stb.) létezőknek is lehet képük, mivel a létezésük feltételezésével (bizonyos értelemben) anyagi-tárgyi létet is tulajdonít(an)unk (kell) az ilyen létezőknek. Még a szellemi (és más, elvileg testetlen és anyagtalan) létmódban létező létezőket is egy csak feltételezett testet alkotó forma alapján lehet képként megjeleníteni. Bármi is legyen a képi megmutatkozás tárgya, kizárólag egy (vagy több) testen vagy testszerűen viselkedő anyagtömegen keresztül válhat maga is láthatóvá. A megmutatkozást a testet reprezentáló forma (valamint a kiterjedés és a tömeg) közbeiktatódása teszi testivé, mivel a forma szó eredeti jelentésében a megmunkált (megformált) vagy a forma sajátosságaival már eredendően rendelkező anyagi létmódot jelenti.
• A kép lényegi viszonyban áll a felülettel, valamint az anyagi-tárgyi dolgok térbeli és időbeli kiterjedésével, illetve méreteivel, léptékével, formai változásaival és a relációiból adódó torzulásaival is. Ennek értelmében a képtudomány mind a természettudományos fizikai és kémiai, mind a társadalomtudományos pszichológiai, érzékeléstani relációkkal számol. Mindenekelőtt azonban a képtudomány elsősorban a jelenségek azon körével foglalkozik, amelyet a nyelv az érzéki tapasztalat alapján a kép szóval vagy e szó valamely szinonimájával jelöl (függetlenül e jelölés jogosságától). A képtudomány célja a kép, valamint a képszerű vagy képszerűen működő/képként használatos jelenségek rendszerezése, lét- és működési módjuk leírása, meghatározása, illetve alkalmazásuk értelmezése.
• Annak ellenére, hogy a képet és szinonimáit elsősorban vizuális jelenségként értelmeztük, a nyelvi értelem nem hagyható ki a kép észleléséből és értelmezéséből. A vizuális megjelenés mellett, és attól nem elválaszthatóan a nyelvi értelem minden tekintetben és teljes mélységükben áthatja a dolgokat. Ennek következtében a megismerés és a megértés érzéki (vizuális) és nyelvi formái nem választhatók el egymástól. Az ember által előállított kép ugyanis a látás aktusának kivetítését és rögzítését jelenti, szemben a természetes vagy természeti tükröződésekkel, visszaverődésekkel, vetületekkel. Ezen a ponton válik világossá, hogy a képtudomány közeli kapcsolatban van a látást és érzékelést kutató tudományokkal is.

A képtudomány tárgyának tipológiája

A képtudomány tárgyát képező kép lehet természeti eredetű, mint a tükröződések, délibábok, árnyékok, áttetszőségek vagy az elme működésének a következménye (emlékkép, álomkép, hallucináció, képzeleti kép, utókép, látomás stb.). De lehet a kép az ember által manuálisan vagy technikailag – festett, karcolt, vésett, domborított, fény- illetve fotótechnikailag, optikai eszközökkel, képernyőn s egyéb technikai módon – előállított is. Az emberi cselekvések bizonyos típusait is a képek, illetve a képi alkotások közé, vagy egy ahhoz közeli tartományba sorolhatjuk. Ilyenek a színielőadások, felvonulások, reprezentációk, viselkedési módok, kinézetek stb.

Pszeudo-képnek hívjuk a szem által nem érzékelhető fénytartományokban előállított, de a látható fény tartományába transzformált képszerű jelenségeket is. Ilyen kép előállítására alkalmas eszköz lehet a röntgensugár, a rádióhullámok, a gammasugárzás, illetve a radioaktív anyagok. De hamis képeket lehet készíteni a testekről visszaverődő hő vagy a hanghullámok, illetve minden létező sugárzás segítségével.

Az ember által létrehozott képet történetileg is lehet vizsgálni. Azonban minden kép tulajdonképpeni értelemben vett képszerűségét az elmeműködésben találja meg. Vagyis minden úgynevezett „külső” (érzéki) kép, amely a térben és az időben kijelölhető, az elmében leli meg sajátos minőségét. Ez annyit jelent, hogy kép a minőségét az elme értelemalkotásában nyeri el.

A képet csak az ember és egyes főemlősök észlelik, de csak az ember képes előállítani. Az ember által előállított szűkebb értelemben vett kép képszerűségének kritériuma, hogy az anyagi-tárgyi megmutatkozót érzéki formájában állítsa a jelenbe, egy meghatározott hordozófelületen.


Az első filmnek a Roundhayi kerti jelenetet tartják (1888). A mozi születésének azt a pillanatot tekintjük, amikor a kinematográf feltalálói először tartottak vetítést fizető közönségnek.

Pathé fivérek

A Pathé Cinema céget Charles és Émile Pathé saját filmek gyártására alapította. A Pathé Fréres pedig a kinematográfok építésével foglalkozott. A két vállalkozás vezető pozíciót vívott ki egész Európában. Kapcsolataikon keresztül komoly anyagi támogatást szereztek, amit filmek gyártására fordítottak. A fivérek nem csak a Lumière-ek filmjeinek árusítási jogait tudták megszerezni, hanem maguk is nagyarányú filmgyártásba fogtak. Olcsó sorozatfilmeket készítettek, például passiótörténeteket. A Pathé 1903–1908 között érte el a csúcsot. A filmbirodalom, melyhez 1907-ben 15 részvénytársaság tartozott, nyersfilmeket is gyártott, majd kölcsönző hálózatot építettek ki egész Európában. Georges Méliès, a francia film magányos úttörője nem tudott talpon maradni, 1911-től az ő filmjeit is a Pathé forgalmazta.

Gaumont

A Pathé egyetlen komoly vetélytársa a Société Gaumont volt, amely 1910 után felül is kerekedett a versengésben. A céget Léon Gaumont alapította 1895-ben és főleg filmhíradókat gyártottak a század közepéig.

Megszólal a film

A fonográf megjelenése után Muybridge javasolta Edisonnak, hogy a két találmányt kombinálják. 1904-ben Oscar Mester német producer saját fejlesztésű berendezésével, a biofonnal kápráztatta el a St. Louis-i világkiállítás látogatóit, mint új hangosítási kísérletével. Ez az eljárás azonban még nem nevezhető hangosfilmnek, hiszen nem maga a film volt hangosított. Ezért az eljárás neve: hangzófilm. A hangszóró a lemezjátszó tölcsére volt, amelynek hangját sokszor elnyomta a mozigép kattogása. Közben kísérleteztek az igazi megoldáson: a képek és a hangok egyidejű, egyetlen celluloid szalagra rögzítésén.

Hangzótól a digitális hangzásig

1922-ben három német mérnök – Hans Vogt, Joseph Massolle és Benedict Engel – levetítette első hangosfilmjét Berlinben. Az általuk feltalált új eljárást használták.

Triergon-eljárás: alapja az az elv, hogy a hanghullámokat elektromos impulzusokká, az impulzusokat viszont fénycsíkká lehet alakítani. Ezáltal hangcsíkot lehet rögzíteni a filmszalag egyik szélén. Lejátszáskor a szalagon lévő jelek ismét elektromos impulzusok lesznek, melyek megrezegtetik a hanggerjesztő membránt. A kép és a hang minden esetben szinkronban marad.

A Warner Brothers A dzsesszénekes című 1927-es munkájával vette kezdetét a hangosfilm korszaka. A filmben a főszerepet Al Jolson fehérbőrű színész játszotta, akit négerre sminkeltek, mivel akkor még fekete bőrű színész nem játszhatott főszerepet. A filmipar a siker ellenére is vonakodott áttérni a hangosfilmre, mivel jelentős költségekkel járt volna a változás. A stúdióknak 250–500 ezer dollár közötti áron kellett megvásárolniuk a hangosfilm-felvevőket, ami még ma is óriási összeg. De akik nem tudtak áttérni az új technikára, azok később lemorzsolódtak. Egy év alatt tízszeresére nőtt a hangosfilmeket játszó mozik száma. A némafilmek korszaka leáldozott.

• Az első teljesen hangos film a Bryan Fox által rendezett New York fényei (1928).
• Harry Beaumont Broadway Melody-ja a cselekmény szinkronizált elemeként is használja a hangot: a becsapódó ajtó hangja dramaturgiai elem (1929).
• Németországban a Klangfilm és a Tobis teljesen uralja ekkor a hangosfilmpiacot, amely a triergon eljáráson alapul. Az első német hangosfilm A világ melódiája volt.

A hangosfilm leglátványosabb áldozata maga a filmművészet volt, ugyanis a korai hangfelvételek rejtett mikrofonokkal készültek. A színészeknek a mikrofon irányába kellett beszélniük, a színészi mimikát ezzel korlátozva. A hangosfilm terjedése heves ellenállást váltott ki Charlie Chaplinből és Balázs Bélából is.

• 1931-ben bemutatták Budapesten a Kék Bálványt Jávor Pál főszereplésével, az első magyarországi hangosfilmet. Ráfizetéssel zárt a film. Ezt követte Csortos Gyula és Kabos Gyula játékával a Hyppolit, a lakáj, amely már óriási kasszasikernek bizonyult.
• A Movietone eljárás elterjedt az 1930-as években. A lemezre történő hangrögzítés helyett szalagra vették a hangot. A kép és hangcsík itt még független egymás mellett a negatívon, de a másolás már együtt történik.
• A keverésnek köszönhetően a film összes hangja egyetlen hangsávba került.
• 1940-ben Walt Disney Fantázia című rajzfilmjében először használták a sztereó hangot.

35 mm-es film digitális hanggal

A sztereó hang meghatározása a Lokomotív G.T. definíciójában a "Szól a rádió" dalában:

"Sztereóban fogható, s ebben az a jó
hogy a két oldalról, egyidőben, más-más hallható
A nagyzenekar hangzásában éppen az a szép
Ha középen ülsz és jól figyelsz, már teljesebb a kép"

Az 1950-es évek közepétől terjed a sztereofónia párhuzamosan a kinemaszkóp eljárással.

A hetvenes években fejlesztette a ki a Dolby laboratórium a zajszűrő rendszerét. Majd a 80-as években megjelent a digitális hangrögzítés. Elérhetővé vált, hogy a mély, a közép és a magas hangokat külön csatornára lehetett rögzíteni és kellő mennyiségű és minőségű hangszóróval visszajátszani. Ma a legfejlettebb rendszerek több mint 20 csatornán tudnak hangot felvenni. A filmek digitális hangrögzítésében az úttörő szerepet a Dolby Digital, majd a Digital Theatre System vállalta. A japán Sony cég legkorszerűbb mozihangzását a Dynamic Digital Sound (SDDS) rendszerével hozta meg.

Színes film

• 1907-ben a Lumière fivérek bemutatták az autokróm eljárást.

A kifejezés jelentése önszínesítő. Réteggel bevont üveglapokat használtak. A rétegekbe apró piros, kék és zöld színezésű keményítőszemcséket ágyaztak. A színes szemcsék csak meghatározott színű fényt eresztettek át. A réteg fölé a fekete-fehér fotóemulziót öntötték, és az így kapott nyersanyagot a szemcséken keresztül világították meg. Így megkapták a diapozitívot.

• 1909-ben a londoni Palace varietében levetítették az első színes hatású filmet. George Albert Smith fényképész korábban kifejlesztett kinemacolor eljárása adta a film színét. Színszűrőket használt a felvételei közben, de csak két színnel tud egyszerre dolgozni, melyet additív módon kever.
• 1917-ben a tényleges színes film bemutatkozására az Amerikai Egyesült Államokban a technicolor eljárás adott lehetőséget.
• 1936-ban a szubtraktív színkeverés fejlettebb eljárás alkalmazták, amit az Agfacolor néven vált ismertté a színes filmek körében. A német gyártót az Eastman Kodak követte Kodakchrome néven. Az elvonó színkeverés a fény fizikai és optikai tulajdonságát veszi alapul.
• 1939-ben az első amerikai hangos játékfilm, melyben hosszabb színesre forgatott és színesen vetített jelenet volt, a George Cukor: A nők című filmje. Ugyanebben az évben Victor Fleming és George Cukor rendezésében elkészül a teljesen színesre forgatott és színesen vetített film, az Elfújta a szél.

Walt Disney

A Technicolor cég 1930-ra dolgozta ki a három alapszín, illetve a keverésükkel létrehozott többi színnel készíthető filmek gyártási lehetőségét. Walt Disney fejlesztette ki az eljárást. A Hiúság vására című film 1935-ben készül el, de a színes film valódi premierjére 1937-ben került sor Disney Hófehérke és a hét törpe című klasszikusára.

A fejlődést a színes fotótechnika változása határozza meg, egyre nagyobb fényérzékenységű és jobb minőségű nyersanyagok kerülnek a piacra.

Képformátumok

1933-ban az AMPAS határozta meg a korai szabvány méretarányt, mely négy a háromhoz volt. 1953-ig valamennyi hangosfilm képaránya 1,37:1-hez volt, amely megegyezett a televízióban használt méretaránnyal. Az ötvenes évektől kezdődően egy sor új képarány formátummal készített film látott napvilágot. A széles vásznú filmek képaránya Európában legalább 1,66:1-hez. Az Egyesült Államokban pedig a 1,85:1-hez mérte terjedt el.

A szuper szélesvásznú filmek úttörője a CinemaScope volt. A kép oldalainak arány itt kezdetben 2.66:1. (Majd ahogy a hangot is a szalagra rögzítették, ez lecsökkent 2.55:1, illetve szeteró hang esetén 2.35:1 -re) . Később létrejött a WarnerScope, majd a hazánkban is használt AgaScope. Napjaink legelterjedtebb széles vásznú technikája a PanaVision, mely 35 mm-es filmmel dolgozik.

A hetvenes években a kanadai Imax Corporation Torontóban kifejlesztette az IMAX filmformátumot, amely 65 mm-es. Az eredmény páratlan minőségű filmvetítés. Az eljárás viszont egyelőre igen drága, külön kamerát igényel, ami még óriási és nehéz mobilizálni.

A számítógépes film

Az 1980-as – 1990-es évekre a számítógépek fejlődésével egyre inkább elterjedt a CGI (Computer-Generated Imagery – számítógép generálta ábrázolás). Ez egyre inkább meggyőzőbbé, könnyebbé és olcsóbbá vált, így egyre inkább kiszorította a maketten alapuló ábrázolást. Másrészt ez lehetőséget adott olyan dolgok filmre vitelében amik addig elképzelhetetlennek voltak (például fantasy és sci-fi filmekben). Az ezredfordulóra elmondhatjuk hogy egy nagykölségvetésű filmforgatás jobban különbözik az elözőektől mint bármikor. A színészek üres zöld vagy kék háttér előtt játszanak, ugyanis a díszleteket csupán az utómunkálatok során helyezik fel. Gyakoriak a látványos, 3 dimenzóban létrehozott, tágas, távlatos hátterek, sőt szereplők. A nyaktörő mutatványokban vagy egy nem valóságos elemmel történő komolyabb interakció során a színészeket nem kaszkadőrökkel, hanem számítógépes modellel helyetesítik, ahol csak lehet. Az élethűség kedvéért a színészek testét digatalizálják, majd, ha nem számítógéppel könnyen létrehozható mozgásról van szó, akkor a kaszkadőrök mozdulatait is, azokat pedig összeilletik.

A Toy Story – Játékháború volt 1995-ben az első egészestés, teljes időtartamában számítógéppel készített film. 2002-ben A Gyűrűk Ura második részében sok ezernyi stasztita nélkül hoztak létre élethű méretű hadsereget több hónapnyi számítógépes renderelés után. Egy évvel korábban már az animációs filmek terén elállítota a lélegzetet a Final Fantasy – A harc szelleme egész estés, teljes egészében számítógéppel készült, csaknem fotorealisztikus ábrázolásával.