Ön is felszisszen, ha hideg vagy meleg éri a fogát ? - a fogérzékenységről...

Ha a fogak fájdalommal reagálnak bizonyos ízekre és a szélsőséges hőmérsékletre, fogérzékenységről beszélünk, ami miatt a fogmosás is kellemetlenné válhat. Megoldás azonban van, sőt a megelőzés is lehetséges.

Ha a fog sérül, a fogzománc elkopik, vagy visszahúzódik a fogíny, fogaink érzékennyé válnak. A hosszabb-rövidebb ideig tartó érzékenység mögött állhat a rossz technikával, túl kemény sörtéjű fogkefével végzett fogmosás, illetve egyes fogászati beavatkozások (fogcsiszolás, fogkőeltávolítás, fogfehérítő eljárások) is. A savas ételek és italok (alacsony pH-értékű szénsavas üdítők, gyümölcslevek) fogyasztása mellett a reflux és a bulimia kísérő tüneteként is felléphet fogérzékenység a gyomortartalom nyelőcsőbe történő visszaáramlása következtében.

A fájdalom oka, hogy a zománcréteg erodálódik, a fogíny visszahúzódik, a fog érzékenyebb, puhább rétege, a dentin felszínre kerülhet, és az ideg védelem nélkül marad. A fogmosás mellett így számos inger fájdalommal járhat, legyen az hideg, meleg, édes vagy savanyú étel vagy ital fogyasztása, esetleg maga az érintés, sőt a fogak levegővel való érintkezése is. A probléma leggyakrabban 20 és 40 éves kor között jelentkezik, és a nőket sújtja inkább.

Gondolta volna ?

A Göteborgi Egyetem kutatói kimutatták, hogy a savak mellett a lúgos kémhatású anyagok is roncsolják a fogat: hatásukra a fog szerves állománya gyorsan bomlik, és a fogzománc is hasonlóan reagál - olvasható a Journal of Dentistry folyóiratban.

Irány a fogorvos !

A fogunkba hirtelen belenyilalló fájdalmat hajlamosak vagyunk könnyelműen kezelni és házilag megoldást keresni rá. Ne feledjük azonban ilyenkor, hogy ha ez az állapot hosszútávon kezeletlenül marad, az komoly fogíny- és fogmegbetegedésekhez vezethet, és végső soron a fogak elvesztésével is számolni lehet.

Panaszainkkal tehát minden esetben keressünk fel szakorvost, aki alaposan kikérdez minket a fájdalom természetéről, intenzitásáról, az azt kiváltó ingerekről, táplálkozási, fogmosási szokásainkról, és megállapítja, hogy mi állhat panaszaink hátterében: sérült-e a fogzománc, illetve hogy fogszuvasodás következtében váltak-e szabaddá a dentinben futó csatornák.

Mi a megoldás ?

Ha a fogorvos felállította a diagnózist, az érzékenység súlyossága és kiterjedése ismeretében a kezelés megkezdhető, így az általa alkalmazott érzékenységcsökkentő anyagoktól kezdve az otthon is használható, speciális fogkrémekig több lehetőség is rendelkezésre áll.

Tipp: Kerüljük a savas ételeket és italokat, de leginkább arra figyeljünk, hogy fogyasztásuk után 1 órát várjunk a fogmosással! Ha limonádét, gyümölcsleveket fogyasztunk, használjunk szívószálat, ezt is inkább a szájüreg hátsó része felé irányítsuk.
Tipp

Kerüljük a savas ételeket és italokat, de leginkább arra figyeljünk, hogy fogyasztásuk után 1 órát várjunk a fogmosással! Ha limonádét, gyümölcsleveket fogyasztunk, használjunk szívószálat, ezt is inkább a szájüreg hátsó része felé irányítsuk.

A megfelelő szájhigiénia kialakításával sokat tehetünk azért, hogy a fogérzékenységet csak hírből ismerjük, illetve hogy a fájdalomtól és túlérzékenységtől mihamarabb megszabaduljunk.

Amennyiben a fogmosás során a hideg vagy a meleg víz használata, vagy maga a dörzsölési procedúra is fájdalommal jár, semmiképpen ne a fogmosás idejét és gyakoriságát csökkentsük, hanem változtassunk fogmosási szokásainkon.

Ha eddig kemény sörtéjű fogkefét vásároltunk, váltsunk inkább puhábbra! Ne feledjük, hogy ezek három hónapig használhatók, mert ennyi idő után a sörték szétállnak, és felsérthetik az ínyt. Törekedjünk az alapos, ámde kímélő mozdulatokkal végzett fogmosásra, méghozzá naponta kétszer! Ennek helyes technikájáról kérdezzük a szakembert!

A dörzsölő összetevőket tartalmazó fogkrémek helyett válasszunk kevéssé abrazív hatású, fluoridos pasztát, kifejezetten érzékeny fogakra kifejlesztve. Ezek hatóanyagai a hidroxilapatit, a nátrium-fluorid, a stroncium- és a kálium-klorid, melyek segítenek fognyaki érzékenység esetén, és lezárják a szabaddá vált, nyitott dentincsatornákat. Lehet, hogy többféle készítményt is ki kell próbálnunk, mire a számunkra leghatékonyabbra rátalálunk, de a kísérletezés megéri, hiszen segítségükkel búcsút mondhatunk a fájdalomnak, ami miatt az utóbbi időben már le kellett mondanunk a jégkrémekről, a forró teáról és az édességekről.

Forrás : www.hazipatika.com

Szakad, görcsöl, vagy lázas ?


Nemcsak a rendszeresen, aktívan sportolókat veszélyeztetik a különböző izomsérülések, a hétköznapokban is találkozhatunk ezekkel. Pontosan mi történik a szervezetünkben az izomproblémák során és mit tehetünk ezek ellen?

A sportolók jól ismerik a különböző izomsérüléseket, és azt is tudják, hogy megfelelő bemelegítéssel, nyújtással, illetve kellő óvatossággal nagy részüket el is lehet kerülni. Ám az izomhúzódás, az izomláz, a görcsök nemcsak őket veszélyeztethetik, hanem az egyszerű, hétköznapi embereket is. Az izomsérülések ugyanis gyakran valamilyen komolyabb, a háttérben meghúzódó ok miatt következnek be, így az izmok megóvásához ezeket mindenképpen fel kell deríteni.

Izomláz

Talán a leggyakoribb izomrendszeri probléma: kimerítő edzést vagy fizikai túlterhelést kis idő elteltével követő izomfájdalom. Ennek okai lehetnek: az izomszövetekben felszaporodó tejsav (a tejsav akkor képződik, ha az a nagy megterhelés esetén izmok nem jutnak elég oxigénhez), illetve az izmokban keletkező mikroszkopikus szakadások (ezeken keresztül víz kerülhet az izomszövetekbe, az izomrostok ennek következtében megduzzadnak és megnyúlnak, a szakadás helye pedig begyulladhat). A felszaporodott tejsav, illetve a gyulladás komoly fájdalmat okozhat, az érintett testrész megkeményedhet, megduzzadhat, tapintásra meleg és érzékeny. Az izomlázat egyszerű megelőzni, például azzal, hogy fokozatosan szoktatjuk hozzá a szervezetünket a nagyobb megterheléshez. A kezelése sem bonyolult: az érintett izmot néhány napig pihentessük, majd óvatosan kezdjünk el újra mozogni! A meleg borogatás vagy fürdő és a szaunázás is jót tehet az izmainknak.

Izomgörcs

Izomgörcs során az izmok hirtelen, akaratlanul összehúzódnak, nagy fájdalmat okozva. Egyaránt jelentkezhet a sima- és a harántcsíkolt izmokban: az előbbi okozza például a hasfájást, míg az utóbbi például a lábikragörcsöt. A görcsök tarthatnak néhány pillanatig, de akár órákon keresztül is, és időnként az is előfordul, hogy több görcs is jelentkezik egymás után. Az izomgörcsök hátterében a legtöbbször az szervezet ionegyensúlyának felborulása, az izmok tápanyag- és oxigénellátásának zavara áll - ez eredhet a nem kielégítő táplálékbevitelből vagy a dehidratáltságból is.

Izomgörcs kialakulhat hosszan tartó, megerőltető sportolás közben, ez általában erős, hirtelen fájdalommal jár, de viszonylag hamar el is múlik (segíthet a görcs enyhítésében a masszázs). Ha a görcs nem múlik el, akkor a szervezet önvédő mechanizmusa is lehet, például egy sérülés esetén - ilyenkor az izmok azért görcsölnek be, hogy megakadályozzák a terület mozgatását. Szintén gyakori oka az izomgörcsnek az érszűkület: az izomnak több energiára és oxigénre lenne szükséges a működéséhez, mint amennyi a rendelkezésre áll, ám ez a leszűkült vérereken keresztül nem jut el az izmokhoz. Az érszűkületeseknél a legtöbbször a láb izmai görcsölnek be, akár néhány méter megtétele után. Az izomgörcs gyakori velejárója lehet a várandósságnak, a vesebetegségeknek vagy bizonyos hormonális betegségeknek is, de gyógyszerek mellékhatásaként is jelentkezhet. Az izomgörcs megfelelő kezeléséhez természetesen tisztában kell lenni azzal, hogy mi is okozza.

Az izomkontraktúra tulajdonképpen egy igen hosszú ideig tartó görcs, a szervezet izmai képtelenek ellazulni. Ennek oka lehet többek között sejtanyagcsere-zavar, örökölt zavar vagy szerzett betegség. Ez a fajta probléma azonban meglehetősen ritka.

Izomhúzódás és izomszakadás

A myositis az izomszövet gyulladását jelenti, melynek oka igen sokféle lehet, a gyógyszerek mellékhatásaitól a túlerőltetésen keresztül a szerzett vagy örökölt betegségekig. A myopatia szóval mindenféle izomfájdalmat szokás leírni.

Az izomhúzódásnál, illetve az izomszakadásnál az izmok, vagy az izmokat a csonthoz kapcsoló ínak a mozgás, túlerőltetés vagy egyetlen rossz mozdulat hatására túlnyúlnak vagy el is szakadnak, így elveszítik a rugalmasságukat, azaz azt a képességet, hogy a mozdulat után visszatérjenek az eredeti helyzetükbe. A sérülés súlyossága attól függ, hogy mekkora károsodást szenvedtek a szövetek, illetve attól, hogy pontosan hol (az ínban, az ín és az izom találkozásakor vagy az izomban magában) történt a sérülés. Az elsőfokú sérülésnél csak néhány izomrost érintett, míg a másodfokúnál az izomban jelentős károk keletkeztek. A harmadfokú húzódás maga az izom szakadása. Az izomhúzódás, -szakadás a leggyakrabban a boka, a térd, a váll vagy a kéz izmaiban történhet meg, de az úgynevezett ostorcsapás-sérülés is ebbe a csoportba tartozik. Meglepő módon, például a mellkas izmai is meghúzódhatnak, ha sokat köhög valaki. Az izomhúzódás és izomszakadás tünetei a duzzanat, a fájdalom, az érintett terület érzékenysége, illetve a szomszédos területek görcse. Bizonyos esetekben vérömleny is keletkezhet az izomszakadás helyén. A sérülést elsősorban pihentetni kell, jegelése, az érintett testrész nyugalomba helyezése is szükséges lehet. Nagy kiterjedésű, súlyos izomszakadásnál műtétre is sor kerülhet. Az orvos gyulladásgátló szedését is javasolhatja a fájdalom csökkentésére és a komplikációk elkerüléséhez.

Az esetek legnagyobb részében a meghúzódott vagy elszakadt izmok teljes egészükben meggyógyulnak - igaz, a terhelésüket óvatosan kell megkezdeni. A nem tökéletesen gyógyult izomszakadás egyik szövődménye lehet azonban a fibrózis, amikor az izomszövet helyett a rugalmatlan kötőszöveti rostokból álló hegszövet alakul ki.

A szédülés háttere...

Miért van az, hogy néha - ha fáradtak, vagy betegek vagyunk - megszédülünk, vagy egyenesen elkezd forogni velünk a szoba? A válasz a belsőfülben keresendő.

Talán nincs olyan ember, aki meg ne szédült volna legalább egyszer életében. A szédüléses panaszoknak rengeteg oka lehetséges, és rendszerint teljesen veszélytelen. Vérnyomás- és vércukorszint-ingadozás, vérszegénység, bizonyos hétköznapi vírusos betegségek, túlzott kifáradás és még sok egyéb ok mellett az egyensúlyrendszer betegségei is okozhatnak szédüléses panaszokat.

A belsőfül felel az egyensúlyunkért

Az egyensúlyrendszer végkészüléke a belsőfülben helyezkedik el. A belsőfül érzékelő sejtjei a mozgásunkról, testhelyzetünkről közvetítenek információkat az egyensúlyideg útján a központi idegrendszerünk felé. Az egyensúlyi központok koordinálják a helyzetérzésünk alapján a testtartásunkat. Ez a bonyolult rendszer teszi lehetővé, hogy egyenesen tudjunk állni, járni.

Az egyensúlyrendszer összefüggésben van a szemgolyónkat mozgató izmokkal, így fejfordítás közben is szemmel tudjuk tartani a környezetünk tárgyait. Az egyensúlyrendszer és a szemmozgató izomzat kapcsolata okozza az egyensúlyrendszer betegségeiben látható ún. szemtekerezgést, melynek kiemelt jelentősége van a diagnosztikában. A szemtekerezgés (latin nevén nisztagmus) akaratunktól független ritmusos szemmozgás, melyet az egyensúlyrendszer betegsége is okozhat.


A szédüléssel gyakran sápadtság, hányinger, verejtékezés, vagy épp szorongás is együtt jár. Ez az egyensúlyszerv és az autonóm idegrendszer közötti szoros kapcsolat következménye.

Ha valahol akadály van

Az egyensúlyt ellenőrző és fenntartó agyközpontok a belső fülben levő egyensúlyszervből és más érzékszervekből kapnak információt.

A belső fülben lévő perifériás egyensúlyszervből származó információk az agytörzsben elhelyezkedő idegsejtcsoportokba jutnak. Innen az ingerület az agykéreg halántéklebenyébe halad tovább. Az egyensúly kérgi központja felügyeli az egész test egyensúlyát, a fej és a törzs helyzetét. Ha e pálya bármely pontján akadály alakul ki, az szédülést okozhat.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy - leszámítva a szédülést kísérő szorongást - a szédülés önmagában nem veszélyes. A kiváltó okot azonban jobb hamar tisztázni, főleg ha nem egyszeri esetről van szó.

 

Forrás : www.hazipatika.com

3 tudományos megközelítés...

Már próbálkoztunk sok mindennel az elmúlt évezredek folyamán: füvekkel, varázsporokkal, speciális kivonatokkal - eddig egyik sem hozta el az örök fiatalságot, de még az egészségben eltöltött, hosszú életet sem. De vajon létezhet-e az "élet vize" ?


I. A rák ellenszere is ez lehet ?

A telomereket a telomeráz nevű enzim képes meghosszabbítani, azaz további osztódásokat lehetővé tenni. Testi sejtjeinkben normális esetben csak embrionális korban van jelen a telomeráz, de a tumorsejtek 90 százalékában újra megjelenik. Ha ezt az enzimet gátolni tudnánk, a tumorsejt öregedését, majd elhalását is el tudnánk érni. 2009-ben ezen folyamatok kutatásáért vehette át három tudós az orvosi Nobel-díjat.

Talán mindannyian fel tudjuk idézni, mit szoktak nyilatkozni azok a szerencsés nagymamák és dédpapák, akiket a 100. születésnapjukon köszöntenek rokonaik és barátaik a média nagy nyilvánossága előtt. A legtöbben annyit válaszolnak a riporter és a polgármester kérdésére, hogy titkuk egészen egyszerű: a derű, az egészséges étkezés, a dolgos, munkás évtizedek és a szerencsés génállomány segített megőrizni fiatalságukat, a viszontagságos történelmi események ellenére is.

Ha egyszer sikerülne megfejteni a titkaikat, és tényleg rájönnénk, hogy tudunk beavatkozni az öregedési folyamatokba, nemcsak a ráncosodással számolhatnánk le örökre, de olyan betegségekkel is, melyek az életkor előrehaladtával sújtják az emberiséget. Az alábbiakban három megközelítést vizsgálunk meg, melyek kisebb-nagyobb sikerrel lehetnek segítségünkre az életkorral és a szükségszerű öregedéssel vívott örökös (szélmalom)harcban.

II. A kromoszómák elkopnak

Az öregedés nem egy hirtelen bekövetkező folyamat, hiszen egyes szöveteink, szerveink, illetve a testünket szabályozó mechanizmusok sem egyszerre kezdenek el öregedni. Tudjuk már évtizedek óta, hogy a fentebb is említett mechanizmusok mögött bizonyos gének aktivitása sejthető, azaz ezen gének, illetve az általuk kódolt információk nagyban befolyásolják az öregedés sebességét. A jelenséget számos elmélettel próbálták már magyarázni, ezek közül az egyik legfrissebb, legfelkapottabb és talán legtöbbet vizsgált az teloméra-elmélet.

III. Gyökfogók

Számtalan antioxidánsról bebizonyosodott, hogy érdemben használható a ráncok, a betegségek és az életkorral szemben vívott harc során. Legismertebb talán a piros szőlő héjában található rezveratrol, de néhány vitamin (például az A-, C- és D-vitamin, hasznukat a szépségiparban is felismerték) és ásványi anyag (szelén, magnézium, cink, mangán, réz) is antioxidánsként működik.

Mit is takarhat a furcsa elnevezés? A sejtek élettartamát nagyban meghatározza az, hogy a kromoszómák végein mekkora azoknak a speciális szakaszoknak, az úgynevezett telomerák hossza, melyeket nagyon leegyszerűsítve nevezhetünk a kromoszómák "védőkupakjának" is. - A DNS a sejtekben kromoszómákba rendezve helyezkedik el, ezek az osztódás bizonyos szakaszában összetömörödnek, ekkor veszik fel a klasszikus kromoszómaformát. Az osztódás során azonban a kromoszómák rövidülnek, tehát 'kopik' a telomerrégió. Bizonyos számú osztódás után a kromoszómák végei oly mértékben elkopnak, hogy az már a sejt működését korlátozza - magyarázza Kónya Márton, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum biológusa, aki hozzáteszi, természetesen emiatt a jelenség miatt van az, hogy a sejtek folyamatosan öregszenek, és 30-50 osztódás után - miután a telomerek egy kritikus "rövidséget" elérnek - egyszerűen elhalnak.

Nem nehéz rájönni, hogy itt lehet a titok, de legalábbis a fiatalság nyitja: ha valamilyen módon befolyásolni tudnánk a telomerek hosszát, egészen egyszerűen bele tudnánk avatkozni ennek a biológiai számlálónak a működésébe, ami tulajdonképpen méri, hányszor is osztódott már egy sejt, és még hányszor fog, mielőtt meghal. - Maga az öregedés tehát a sejtek pusztulásának, az osztódó képességüknek az elvesztésével magyarázható. Az osztódóképesség csökkenése miatt lassul például a sérülések utáni regeneráció is az évek múlásával: míg egy kisgyerek sérülése napok alatt begyógyul, ugyanez a felnőtteknél hetekbe is telhet - próbálja a genetikus kérdésünkre közelebb hozni a jelenséget.

Az üdvözítő, "instant" fiatalsággal kecsegtető megoldás ebből a megközelítésből nézve még távoli: jelenleg ugyanis nincs olyan génterápiás eljárás, amellyel az emberi sejtekbe megfelelő hatékonysággal telomerázt lehetne bevinni.

Gyökfogók: reális megoldás a harcban

Az elméletek közül a hétköznapokban és a tudományos életben nagyobb figyelmet kapnak a szabadgyökök is, melyek szervezetünk öregedését gyorsíthatják.A bennünk zajló folyamathoz ugyanis oxigénre van szükségünk: ahhoz, hogy legyőzzük a stresszt vagy, hogy fel tudjuk venni a harcot például az UV-sugárzással szemben. Azonban minden ilyen folyamat során szabadgyökök keletkeznek, melyek egészségünkre és szervezetünk működésére is hatással vannak.

Amennyiben azonban az élő szervezetben, illetve a táplálékban található, természetes vagy mesterséges vegyületekből, az antioxidánsokból ilyenkor elegendő van jelen, akkor ezek megvédhetnek bennünket a fentebb említett folyamatoktól, így támogatják védekező képességünket, lassíthatják az öregedési folyamatokat.

Nem véletlen tehát, hogy a táplálkozástudományi szakemberektől kezdve a bőrgyógyászokig mindenki isteníti az antioxidánsokat: előnyös hatásaikat kihasználják a kozmetikai ipar termékei ugyanúgy, mint a táplálékkiegészítőket gyártó cégek.

 


Forrás : www.hazipatika.com

Szerző : Kiss Verus

Erről árulkodnak a számok : a diagnózis fontossága

A magas koleszterinszint megduplázhatja, vagy akár meg is triplázhatja a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának esélyét. Ezért fontos tudnunk, hogy a leleten szereplő értékek normálisak, vagy már kórosak.

Manapság rengeteg reklám hívja fel a figyelmet a koleszterinszint fontosságára, a túl magas érték ugyanis komoly egészségkárosodáshoz vezet a szív- és érrendszerben. Azt azonban kevesen tudják, hogy ez pontosan mit is jelent, illetve a vérvétel után kiadott leleten milyen paramétereket és számokat kell figyelni. Mi utánanéztünk, hogy könnyebb dolga legyen.

Így mérik a koleszterinszintet

A vér koleszterinszintjét vérvizsgálattal állapítják meg, de ma már egy egyszerű tesztcsík segítségével is kideríthető, van-e okunk aggodalomra. A koleszterinszint-mérést a vércukorméréshez hasonló módon, az ujjbegy megszúrásával nyert vérminta segítségével végzik. Egyszer használatos steril tűvel vagy speciális tollszerű (pen) eszközzel szúrják meg. A vért tesztcsíkra helyezik, a vérmintában lévő lipidek (vérzsírok) 2-3 perc alatt színreakciót adnak. A kialakuló szín hullámhossza alapján pontosan meghatározható a vér összkoleszterin-szintje.

HDL és LDL koleszterin

Az összesített koleszterinszint (HDL + LDL) az összes zsírszállító fehérje töménységét határozza meg a vér literére számítva mmol/liter mértékegységben. A koleszterinszint nagyságrendjétől függően különböző súlyosságú (normális, határérték, kóros) állapotokat különböztetünk meg. Az össz-koleszterinszint 5,2 mmol/liter alatt tekinthető normálisnak. A határérték 5,2 és 7,0 között van, ekkor már oda kell figyelni és helyes, zsírszegény táplálkozással visszaszorítani a normál határ alá. A 7,0 fölötti érték viszont már kórosnak számít, amellyel mindenképp orvoshoz kell fordulni. Külön szokták jelölni az LDL (alacsony sűrűségű lipoprotein) koleszterin szintjét. Itt 3,4 mmol/liter alatt normális az érték, 4,2 fölött pedig kóros. A kettő közötti a határérték. A triglicerid esetében 1,7-es érték alatt nyugodhatunk meg, 1,7 és 2,3 között már van rizikó, 2,3 fölött pedig kórosan magas koleszterinszintről beszélünk.

A vérzsír-értékek között szerepel még az úgynevezett HDL (magas sűrűségű lipoprotein) is. Itt az előzőekhez képest fordított logika működik, azaz "minél magasabb, annál jobb": 1,42 mmol/liter fölött tekinthető normálisnak, a határérték 0,9 és 1,42 között van, míg 0,9 alatt kóros.

Komoly kockázat

Komolyan kell venni ezeket a számokat, ugyanis 6,5 mmol/liter koleszterinszint esetén már kétszeres, 7,8 mmol/liter koleszterinszintnél pedig már háromszoros a szív- és érrendszeri megbetegedések esélye. Fontos azonban megjegyezni, hogy idősebb korban ennél valamivel magasabb értékek is normálisnak tekinthetők, mint ahogy a fogamzóképes nőknél a HDL érték az átlagosnál magasabb szokott lenni. A szív- és érrendszeri betegségben szenvedőknél ezzel szemben a fenti számoknál alacsonyabb érték elérése a cél.

A megelőzéstől a gyógyításig...

Az izmokból sok száz van, és szinte bármelyik tud fájni. Mozgás után vagy a rossz testtartástól, esetleg az influenza tüneteként. Lássuk, mit kell tudni az izomfájdalmakról!

Az izomfájdalmak többfélék lehetnek: jelentkezhetnek jól körülhatárolható vagy diffúz formában, akár a zsigeri, akár a sima- vagy harántcsíkolt izmokban. Az okok sokféle helyen kereshetőek: sportsérülés, születési rendellenesség, lelki okok vagy akár súlyos fertőzések állhatnak a fájdalmak mögött.

Ártalmatlan, de annál kellemetlenebb

A legismertebb izomfájdalom a megerőltető mozgás után jelentkező izomláz, melynek oka a relatív oxigénhiány miatt keletkező tejsav, illetve az ilyenkor keletkező mikroszakadások. Ez a jelenség néhány napon belül magától megszűnik, enyhíteni recept nélkül kapható sportkrémekkel, fájdalomcsillapító tapaszokkal, masszázzsal, szaunával és hideg-meleg váltott zuhannyal lehet, majd a sporthoz való fokozatos visszatéréssel.

Kínzó, erős fájdalmak

Amennyiben valamilyen reflexes folyamat révén az izom állandóan összehúzódásra kap utasítást az idegrendszertől, nagyon erős fájdalmat tapasztalunk (jó példa erre a lumbágó), és emiatt nemcsak nehezítetté válik a mozgás, de nagyon fájdalmas is lesz.

Az izomgyulladás (myositis) egy másik eset, amikor diffúz fájdalomról beszélhetünk: ez általában egy alapbetegség következménye, például valamilyen fertőzésé vagy allergiáé, de hasonló kellemetlen fájdalom lép fel különböző sérülések során is, akárcsak a fokozott stresszállapot, mozgásszegény életmód, a tartósan rossz testtartás következtében.

Az izomfájdalom másik lehetséges formája az izomgörcs, leggyakrabban a lábikrában vagy a combban. Az izomgörcs csak rövid ideig áll fenn, és izomfeszülés jelentkezik, méghozzá túlterhelés, elégtelen vérkeringés, esetleg ásványianyag-hiány miatt. Ami ilyenkor segít, az a nyújtás és az izomlazító krémek.

Megelőzhető

Az izomfájdalmak megelőzése egyrészt az edzett izomzat kialakításával kezdődik, másrészt pedig azzal, hogy életmódunkkal igyekszünk elkerülni, hogy a megkeményedett izomkötegek hátráltassanak minket a mindennapokban. A mozgás kiváló prevenciós eszköz, az edzettségen túl a napi stresszt is segít levezetni, különösen az izommunkát is igénybe vevő relaxációs gyakorlatok (pl. jóga). A helyes testtartás, az ergonomikus munkakörnyezet, a hosszas ülőmunka időnkénti megszakítása is segíthet messze elkerülni a reumatológust.

Gyógymódok

Az izomfájdalmak sokféleképpen kezelhetők házilag. A fájdalmas terület meleg vizes borogatása javítja a vérkeringést, és a pihentetés is segíti a regenerációt. A különféle lazítókrémek bedörzsölés útján enyhítik a panaszokat, ezek összetevői között találhatjuk ugyanis a gyulladáscsökkentő és hűsítő hatású mentolt, mentaolajat, illetve a görcsoldó rozmaring-, levendula- és zsályaolajat. Ahogy az izomláznál is, más izomfájdalomnál is segíthet az érintett terület masszírozása.

Ha a fájdalom nem múlik, legyen akármilyen kicsi is, mindenképpen forduljunk orvoshoz. Az alapos kivizsgálás után a háziorvos úgy rendeli, fájdalomcsillapítókra is szükség lehet a terápia során, akár kiegészítő kezelésekre a fizikoterápiától kezdve a gyógyvizes fürdőkig.

A HáziPatika.com 2010-ben hirdette meg először Egészségtesztjét, mely számtalan érdekességgel szolgált. Idén - újra elindítva a tesztet - többek között arra leszünk kíváncsiak, hogy mennyivel lettünk egészségesebbek a krónikus betegségeket illetően.

A WHO krónikus betegségeknek nevezi a hosszan tartó, lassú javulást mutató kórokat, azaz hagyományosan például a szív- és érrendszeri betegségeket, a diabéteszt, az asztmát, a krónikus obstruktív légzőszervi betegséget (COPD), a daganatos és a mentális betegségeket. A HáziPatika.com nagyszabású egészségfelméréséből - amelyet a Szonda Ipsos párhuzamosan elvégzett felmérése is alátámasztott - 2010-ben már átfogó képet kaphattunk arról, hogy a szóban forgó problémák milyen gyakorisággal fordulnak elő, és keserítik meg a felnőtt lakosság életét a mindennapokban.

Idén a Nők Lapja Egészséggel összefogva hirdettünk nagy egészségfelmérő hadjáratot: szeptember végégig bárki kitöltheti ugyanis az Egészségtesztet, akár portálunkon, akár a magazinban, ezzel is hozzájárulva a "kontrollvizsgálat" sikerességéhez. Vajon idén egészségesebb képet kapunk magunkról és a magyar lakosságról? Ismerjük meg a két évvel ezelőtti eredményeket!

A Magyarok 42 százaléka beteg

A két évvel ezelőtti Szonda Ipsos által készített, reprezentatív felmérés szerint a felnőtt magyar lakosság 42 százaléka szenved valamilyen krónikus betegségben - legalábbis saját bevallása és tudomása szerint. Ezek között is a leggyakoribb a magas vérnyomás (26 százalék), a reumatikus megbetegedések (15 százalék) és az egyéb mozgásszervi betegségek (9 százalék), de emellett az elhízást, a cukorbetegséget, valamint egyéb szív- és érrendszeri problémát is említettek a megkérdezettek.

Az érintettek közül többen vannak a nők (47 százalék), az 50 éven felüliek és az alacsonyan kvalifikált válaszadók, őket a kor előrehaladtával is egyre jobban korlátozza egészségügyi problémájuk.

Természetesen minél többféle betegsége van valakinek, annál inkább úgy érzi, hogy ezek a nyavalyák akadályt jelentenek a mindennapokban. Nagyobb korlátnak élik meg krónikus panaszaikat azok, akik reumatikus vagy egyéb mozgásszervi betegségtől, cukorbetegségtől szenvednek, illetve azok, akiknél valamilyen egyéb szív- és érrendszeri problémát diagnosztizáltak.

Ugyanennek a kérdőívnek az online változatára adott válaszok arról árulkodnak, hogy még az országos átlagnál is több krónikus beteg van (a válaszadók 65 százaléka) az internetezők, azaz a HáziPatika.com olvasói körében. A leggyakoribb betegségek közül ők is az elhízást, a magas vérnyomást, illetve a reumatikus megbetegedéseket említették, de sokan szenvednek allergiától, depressziótól is.

A krónikus betegek mindennapjait nemcsak a betegséggel járó kellemetlen panaszok, a fájdalmak és egyéb szövődmények nehezítik, hanem az is, hogy esetenként a speciális étrend betartása is elengedhetetlen a betegség szinten tartásához, a tünetek mérsékléséhez. Mint az az online kérdőívre adott válaszokból is kiderült, a krónikus betegek 37 százalékának van szüksége valamilyen speciális étrendre. A legelterjedtebb ezek közül a koleszterin- és zsírszegény, az alacsony kalóriatartalmú, valamint az alacsony szénhidráttartalmú étrend.

A számadatok mögött

Tipp

Az említett krónikus betegségek mindegyikéről talál számtalan anyagot és hasznos információt oldalunkon! Böngésszen a COPD-ről, a cukorbetegségről, a magas vérnyomásról és az asztmáról szóló cikkeink között kedvére!

A kutatásból megismert statisztikákból kiindulva - és kitekintve kicsit a nagyvilágra - elmondható, hogy a krónikus betegségek miatt olyan globális egészségügyi problémával állunk szemben, melynek néhány évtizeden belül beláthatatlan következményei lesznek, ha nem helyezünk nagyobb hangsúlyt a megelőzésre, a szűrésekre.

Ennél is fontosabb lenne tudatosítani, hogy az életformánkból adódóan milyen problémákkal kell majd idővel szembesülnünk, ha nem törődünk egészségükkel. A krónikus betegségek szempontjából sem lehet elégszer hangsúlyozni az egészségtudatos táplálkozás és a mozgás fontosságát, illetve felhívni a figyelmet - többek között - a dohányzás egészségkárosító hatásaira.

Reméljük, Egészségtesztünk idei kitöltői között több egészségtudatos olvasó is akad, az idei eredményekről oldalunkon adunk majd számot a kiértékelés után!

A tesztet itt töltheti ki: http://www.hazipatika.com/egeszsegteszt2012

Mindenkinek jó egészséget kívánunk !


Forrás : www.hazipatika.com

A szúnyogháló a megoldás...


Egyre gyakrabban okoz agyvelőgyulladást az Afrikából származó nyugat-nílusi vírus Európában is. A szúnyogok által terjesztett kórokozó gyakran nem is okoz tüneteket, véradással halálosan megbetegíthet másokat.

Három enyhe vírusos agyhártyagyulladással kezelt betegnél mutatták ki Horvátországban az úgynevezett nyugat-nílusi vírust, így idén már négy ilyen beteget jegyeztek fel déli szomszédunknál. Olaszországban pedig két, nyolcvan év feletti férfit ápolnak ugyanezen vírus fertőzése miatt, így ott már 15-re emelkedett a fertőzöttek száma.

A nyugat-nílusi lázat okozó vírust először 1937-ben Ugandában diagnosztizálták, és 1950-ben Egyiptomban okozta az első nagyobb járványt. A vírusgazdák főképp madarak, az emberre - esetlegesen lovakra - történő átvitel szúnyogcsípés útján történik.

Nem veszélyes, de súlyos lehet

Tünetmentes nyugat-nílusi vírusfertőzést Magyarországon 1968-ban mutattak ki először, ám akkor megbetegedést nem okozott. 2003 óta viszont rendszeresen diagnosztizálnak agyvelőgyulladással járó fertőzéseket. "A fertőzésnek az a veszélye, hogy ha egy betegből kimutatják a vírust, valószínűleg legalább 99 másik ember is megfertőződött, akik látszólag egészségesek, mert nem tudott a kórokozó bejutni az agyába, így nem tudunk róla" - mondta dr. Berencsi György virológus a HáziPatika.com-nak. Hozzátette: a vírus gyakran tünetmentes, vagy lázt, fejfájást és hányingert okozhat, de akár agyvelőgyulladás is kialakulhat.

A szakértő felhívta a figyelmet: ha valahol egyetlen ilyen beteget is találnak, azonnal el kell kezdeni a véradók szűrését, hiszen ha valaki fertőzött vért kap, halálos beteg lesz. Az agyhártya- vagy agyvelőgyulladás ugyanis bénulást, kómát, vagy akár halált is okozhat.

A szúnyogok terjesztik

Dr. Berencsi György kifejtette: a vírust a vándormadarak hozzák be nyáron, majd a szúnyogok terjesztik. A hőhullámok különösen veszélyesek, mivel, bár a szúnyogok már 12 Celsius fok felett képesek szaporodni, a bennük lévő vírus csak 22 Celsius fok felett. Azaz minél tovább tart a hőhullám - mint például az idei, rendkívül meleg nyáron - annál több vírus termelődik. Így a szakértő szerint egész október végéig számítani lehet esetleg újabb fertőzöttek megjelenésére.

A szúnyogháló a megoldás

A nyugat-nílusi vírus több alkalommal okozott már járványt Afrikán kívül: 1996-ban Romániában 500, 2003 óta az Egyesült Államokban például 20 ezren betegedtek meg, Oroszországban pedig szintén több száz agyvelőgyulladást okozott pár éve. Magyarországon ilyen nagy esetszám nem volt, ám Berencsi György szerint számítani lehet arra, hogy az egyre melegebb nyarak miatt évről évre rosszabb lesz a helyzet.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a leghatékonyabb megelőzési mód a rovarirtó szerrel átitatott szúnyogháló, ami nem csak véd, de meg is öli a szúnyogokat.
Névjegy: Dr. Berencsi György
Dr. Berencsi György virológus 1941-ben született, Budapesten. A Johan Béla Országos Epidemológiai Központ főorvosa, az Orvostudományok kandidátusa, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzora volt, jelenleg nyugdíjas. Több évtizedes kimagaslóan eredményes közegészségügyért kifejtett virológiai kutatói és oktatói tevékenységéért 2001-ben a Pro Sanita emlékéremmel tüntették ki, 2005-ben Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést kapott.


Forrás : www.hazipatika.com
Szerző: Angyal Ágnes

Limitáld a híradó nézést ... !

 

Poszttraumás stresszt okozhatnak a szörnyű tévéfelvételek?

A 24 órás hírcsatornáknak köszönhetően még a világ legtávolabbi zugaiban zajló háborús eseményeket is szinte percről percre nyomon követhetjük. A kutatók szerint azonban a sokkoló televíziós képek állandó özöne hosszú távon károsan befolyásolhatja mentális egészségünket.

Az amerikai kutatásból az derült ki, hogy a terrortámadásokat és háborúkat követő erőszakos képek ismétlődő behatása megnövelte a testi és lelki betegségek gyakoriságát a tévénézők vizsgált csoportjában. Az Irvine-i Kalifornia Egyetem kutatói szerint az eredmények arra világítanak rá, milyen hatást gyakorolhat a kollektív trauma az emberekre, ha állandóan ki vannak téve a médiából áradó sokkoló képeknek.

A Psychological Science következő számában megjelenő tanulmány szerzője, Roxane Cohen Silver ennek ellenére a lakosság pszichológiai jóléte érdekében sem támogatná a háborús képek korlátozását vagy cenzúrázását. Ehelyett fel kellene hívni az emberek figyelmét arra, hogy a szörnyűségek képi ábrázolásának ismételt megtekintése nem jár pszichológiai előnyökkel.

A kutatás során több mint ezer ember egészségi állapotát megvizsgálták a 2001. szeptember 11-i terrortámadás és a 2003-ban megindított iraki háború előtt és után. A szakértők az alanyok médiabehatását és akut stresszválaszukat elemezték. Az adatok alapján kiderült, hogy azok az emberek, akik a konfliktusokkal kapcsolatos televíziós közvetítéseket napi négy óránál hosszabb ideig nézték, nagyobb valószínűséggel szenvedtek később az akut illetve a poszttraumás stressz tüneteitől. Esetükben az orvosilag megerősített testi megbetegedések valószínűsége is nagyobbnak bizonyult két-három évvel később.

„Eredményeink azt mutatják, hogy a médiaképek behatása jelentős mechanizmusnak számít a kollektív trauma széles körű terjesztésében” – foglalta össze Silver. „A kutatás azért is rendkívül időszerű, mert az életszerű képek a YouTube, a közösségi oldalak és az okostelefonok elterjedése következtében egyre több emberhez jutnak el.”

 

Forrás: Medipress

Veszélyesebb a szívritmuszavar

A 75 év feletti, pitvarremegésben (pitvarfibrilláció, egyfajta szívritmus-zavar) szenvedő nők kockázata 20 százalékkal nagyobb az agyvérzésre, mint a hasonló életkorú és állapotú férfiaknak.

Ennek ellenére a kutatók szerint az eredmények azt mutatják, a beteg neme nem tekinthető független kockázati tényezőnek, mert a 75 év alattiakra nem érvényes a különbség. A kutatásban több mint 87 ezer dán szívritmuszavaros beteg vett részt. Több mint 51 százalékuk volt nő.
Az egyéves nyomon követési időszak során a 75 év alatti nőknél nem nőtt az agyvérzés esélye, a 75 év felettieknél azonban 20 százalékkal emelkedett. Az eredményekről az Európai Kardiológus Szövetség müncheni éves ülésén számoltak be.

"Eredményeink hatással lehetnek a pitvarremegés kezelési protokolljára, habár további kutatásokkal kell még alátámasztanunk felfedezéseinket" - mondta el a kutatás vezetője, Anders Mikkelsen, a Koppenhágai Egyetem Genofte Kórházának kutatója. Korábban is sejtették, hogy a női nem önmagában hajlamosító tényező a rögképződésre és az agyvérzésre a ritmuszavaros betegeknél. Az Európai Kardiológiai Társaság 2010-ben azonban még minimális jelentőséget tulajdonított ennek kezelési útmutatójában. A 65 év alatti, más problémával is küzdő; illetve a 65-74 év közötti, más kockázati tényezővel nem rendelkező ritmuszavaros nőknek vérhigítók adását javasolták. Ezek a gyógyszerek csökkenthetik az agyvérzés és a vérrögök keletkezésének esélyét, ugyanakkor vérzési zavarokat is okozhatnak, így csak erősen indokolt esetben alkalmazhatók.

A kutatást orvosi ülésen mutatták be, ezért az adatok és az abból levont következtetések előzetesnek számítanak, míg meg nem jelennek szakmai folyóiratban.


Forrás : www.hazipatika.com

Az inkontinencia kezelésére rendkívül széles paletta áll rendelkezésünkre. Különösen jó, hír, hogy a vizelet-visszatartási nehézségek többsége gyógyszer és műtét nélkül is jól gyógyítható. Feltéve, hogy a beteg tudja, az eredmény itt főként rajta múlik!

Bele kell kezdeni, megéri!

Mindenek előtt azt kell hangsúlyozni, hogy az elsődleges kezelés sohasem gyógyszeres vagy műtéti. A tünetek kezelését mindig medencefenék- és gátizom-tornával, valamint a túlsúly leadásával kell kezdeni, hiszen ez az egyik legalapvetőbb rizikófaktor és hajlamosító tényező. A torna és normál testsúly egyben a megelőzés alapkövei is. Ha mégis kialakult a zavaró inkontinencia, számos egyéb lehetőség is kínálkozik még a gyógyszer vagy szike előtt. Itt most elsősorban az orvos eszköztáráról lesz szó, mert az egyéb kezeléseknek érdemes külön figyelmet szentelni.

Gyanútól a kezelésig

A kezelés mindig alapos szakorvosi kivizsgáláson, pontos diagnózison múlik. Az első lépés a tünetek feltérképezésével az inkontinencia típusának meghatározása. A kivizsgálás során először részletesen kikérdezik, mióta, milyen tüneteket érzékel az ember, majd az egyszerű fizikális vizsgálatot további, az okok felderítését célzó vizsgálatok követik. Kivizsgálják, nincs-e húgyúti fertőzés, majd ultrahangvizsgálattal, hólyagtükrözéssel (cisztoszkópia), szükség esetén ún. urodinamikai vizsgálatot végeznek. Végül meghatározzák az inkontinencia súlyosságát is.

Enyhe esetben egyszerű életmódváltás is sokat segít, az odafigyelés a rendszeres vizeletürítésre, az alkoholfogyasztás és a vízhajtó hatású italokat kerülésére és az érintett izmok, a medencefenék és gát izmainak edzésére. Az inkontinenciák többsége ma már eredményesen kezelhető, az enyhébb formák, különösen a stressz-inkontinencia esetén teljesen megszüntethetők, illetve nem gyógyszeres és nem műtétei kezelések a megelőzésre is alkalmasak.

A diagnózis és a legeredményesebb kezelés megtalálása urológiai, nőknél nőgyógyászati, férfiaknál andrológiai hozzáértést is igényel. Maga a beteg is gondoljon arra, hogy több orvos egybehangzó véleménye erősítse meg a diagnózist és a kezelési stratégiát.

Miután az inkontinencia még egyes típusain belül is igen soktényezős kialakulású, s a gyógyítás csak az okok ismeretében lehet sikeres, a kezelés is sokrétű, így nem vállalkozhatunk minden ok és megoldási lehetőség bemutatására, pusztán rövid betekintést adhatunk.

A stressz-inkontinencia kezelése

A kezelés a konkrét okoktól nagyban függ. Elsőként mindenképpen a medencefenék- és gátizomzat tornája ajánlott, mely akár teljesen meg is szüntetheti a panaszokat. Hüvelyi súlyok, hólyagtréning és vizelési gyakorlatok is segíthetnek az izomzat erősítésében. Eredményes lehet még a fizioterápia körébe tartozó biofeedback (hordozható készülékből származó optikai vagy hangingerekkel váltanak ki akaratlan vizelési ingert, amit a hólyagtréninggel elsajátított módszerrel kell a betegnek visszatartania) és elektrostimuláció (hüvely- vagy végbélkúpokba szerelt elektródákkal a gerincvelői hólyaggátló reflexek aktiválása, TENS).

A gyógyszeres kezelés célja a húgycső izomműködésének fokozása, nyálkahártyája és kötőszövete rugalmasságának növelése. Vannak ugyan ilyen hatóanyagok, de viszonylag nagy számban járnak mellékhatással. Helyileg vagy szájon át alkalmazott ösztrogén tartalmú készítményeket is szoktak javasolni, bár az utóbbi időben ennek hatékonyságuk vitatott.

Ha a vizeletcsorgás egyéb kezeléssel nem javul kellően, zavaró, például már nyugodt álló testhelyzetben is bekövetkezik, és az anatómiai eltérések is indokolják, a műtéti megoldás jön szóba. Ezt általában a húgycső-húgyhólyag által bezárt szög helyreállítása indokolja. Ez a szög nehéz szülés következményeként, a méh előreesése miatt vagy más okból megváltozva inkontinenciát okozhat. Az inkontinencia kezelésére csaknem kétszázféle műtétet tart számon a szakirodalom, és a legtöbb a húgycső és hólyag nyaki része anatómiai viszonyainak helyreállítását, valamint a hólyagzáró izom működésének javítását célozza. A műtéteket a hüvely felől vagy a hasfal felől is el lehet végezni, de az utóbbiak sikeresebbek.

Gyakran alkalmazottak az ún. suspensiós műtétek. A szeméremcsont fölötti metszésen át behatolva megközelítik és megemelik a hólyagnyakat. A mellső hüvelyplasztika 20-30 perces műtét, bikini-vonalnál ejtett hasfali metszésen keresztül altatásban vagy érzéstelenítéssel történik. A műtét során a lesüllyedt hólyagalapot megemelik és rögzítik. A rögzítést egy szövetbarát anyagból készült szalag (ang. tape) beültetésével is végezhetik (TVT vagy Tension-free Vaginal Tape plasztika). Az egy-két napos kórházi tartózkodást igénylő műtét gyors javulást eredményez. Számos hasonló műtét is alkalmazható, az azt végző orvos bizonyára részletesen elmagyarázza, mit fog csinálni, miért az adott műtétet választotta. Különösen fontos rákérdezni, ha az első műtét valamiért nem segített, és másodikat javasol.

Nem műthető esetben vagy sikertelen műtétek után hüvelybe helyezett segédeszközök, pesszáriumok, egyéb segédeszközök enyhíthetik a panaszokat.

Terjedő félben vannak a minimális külső vágással végzett laparoszkópos műtétek is. Ha hólyagzáró-izom gyengeség okozza a gondot, nehezebb a gyógyítás. A hólyag záróizmát megerősítendő izomrost-beültetést, ritkán mesterséges záróizom beültetését is alkalmazhatják. Legújabban a stressz-inkontinencia kezelésére karizomból kinyert és tenyésztés után a húgycsőbe és a húgyhólyag záróizmában visszaültetett, saját őssejtekkel is próbálkoztak annak reményében, hogy így sikerül helyreállítani a renyhe izomműködést.

A sürgősségi (késztetéses) inkontinencia kezelése

A szakember irányításával elsajátítható izomtorna mellett itt a viselkedésterápia, valamint a gyógyszeres kezelés a döntő. A stressz-inkontinenciával ellentétben ennél a típusnál, főként a motoros formánál jó hatásfokkal alkalmazhatók az izmokra és az azokat irányító idegrendszerre gyógyszerek, amelyek a vizelés ingerküszöbét hivatottak különböző módokon csökkenteni. Több mint 20 hatóanyag vált be a mindennapi gyakorlatban.

A hólyag izomzatára görcsoldó hatással bíró hatóanyagok többsége ún. antikolinerg szer, a hólyag detrusor izmának összehúzódó-képességét csökkenti. Sajnos alkalmazásukkor mellékhatásokkal (székrekedés, émelygés, hányinger, hasfájás, gyomorégés, homályos látás) lehet számolni. Antidepresszív hatóanyagokat (imipramin) is eredményesen alkalmaztak főként a pszichés okokra visszavezethető hiperaktív hólyagműködési zavarok esetén.

A gyógyszeres kezelés ellenjavallatait elsősorban a szívritmuszavarok, a zárt zugú glaukóma, a székrekedéses állapotok, vizelési nehezítettség, myasthenia gravis képezik. Ezért az orvosnak mindig tudnia kell, hogy milyen egyéb betegségben szenved az inkontinens páciens. Ha a szájon át adott gyógyszeres kezeléssel nem sikerül megfelelő eredményt elérni, közvetlenül a hólyagba adható szerrel (kapszaicin) is próbálkozhatnak, némelyikük szájon át bevéve mérgező lenne, de a hólyagban jól hat.

Nagyon hatékony lehet a viselkedésterápia is. A vizelési tréningnek nevezett módszerrel a vizelési ingereket tudatosan (például napló vezetéségével) mind jobban ki lehet tolni, anélkül, hogy bekövetkezne a "baleset". A vizelési tréning hatékonysága fokozható bio-feedback-kezeléssel. Miután a kényszerítő inger gyakran szorosan köthető konkrét szituációkhoz, sokszor segíthet a pszichoterápia.

Ritkán műtét is szóba jöhet, például, hogy kiküszöbölje a visszatérő húgyúti fertőzéseknek utat nyitó húgycső-eltéréseket (szűkület, cisztaszerű kiboltosulás), illetve hólyagsérvet. Ha az inkontinenciát zsugorhólyag esetén a vékonybélből vett szövet beültetésével növelik meg a hólyagot.
A kevert vagy vegyes inkontinencia kezelése egyéni megítélést igényel. Nem mindig sikerül elsőre megtalálni a megfelelő gyógymódot, annál is inkább, hiszen egyszerre többre is szükség lehet. Érdemes alaposan körülnézni, és több egyéb kezelést kipróbálni, mielőtt műtétre szánná el magát valaki. Idősebb nőknél a kevert stressz- és sürgősségi inkontinencia egyre gyakoribb, náluk elsőként a hibás, gyors és gyakori detrusorizom-összehúzódást érdemes kezelésbe venni, majd a záróizom-gyengeségre érdemes megoldást találni.

Túlfolyásos inkontinencia kezelése

A kezelés első lépéseként a fertőzések és gyulladások megelőzésére katétert helyeznek fel, és azon vezetik el a felgyűlt és távozásában akadályozott vizeletet. Nem idegi eredetű túlfolyásos inkontinencia esetén általában sebészi kezelés hoz eredményt. Műtéttel szüntetik meg az esetleges húgycsőszűkületet, illetve kezelik a prosztata-megnagyobbodást, ami az esetek háromnegyedében okolható a férfiak túlfolyásos inkontinenciájáért. Ugyancsak műtét a megoldás, ha hólyagkő, tumor vagy születéstől fogva fennálló anatómiai eltérés okozza a panaszokat.

Reflex-inkontinencia kezelése

Esetében az idegrendszeri károsodás miatt nem beszélhetünk gyógyításról, a kezelés célja a hólyag ürülésének segítése katéterrel, esetleg gyógyszeresen. A vizeletürítés - például gerincvelő-sérülésnél - reflexesen következik be, degeneratív idegrendszeri ártalomnál pedig túlfolyásos inkontinencához hasonlóan (nem) ürül a vizelet. A vizelet felfogására alkalmazott eszközök (pelenkák és betétek) nélkülözhetetlenek. Sok beteg ügyesen használja az önkatéterezést, amivel bizonyos időközönként megszabadítja hólyagját a felgyűlt vizelettől, így annak váratlan távozása megelőzhető.

Mielőtt bárki elhanyagolná...

A kezeletlen inkontinencia közvetetten vagy közvetlenül egyéb problémákat is magával hozhat. Szexuális, pszichés zavarokat, depressziót és még sorolhatnánk. Bár általában "jóindulatú" megbetegedés, rosszindulatú daganat, súlyos fertőzések is megbújhatnak az akaratlan vizeletvesztés mögött. Ezért soha sem szabad anélkül kezelgetni, hogy orvos látta volna!


Forrás : www.hazipatika.com

Nem újdonság a rossz szájhigiénia és az egészségügyi problémák közti összefüggés.

Szív- és cukorbetegség fogkőtől?

Fogaink és ínyünk egészségének, épségének egyik alapköve a fogkövek szakszerű eltávolítása, amelyről dr. Benkő Krisztina fogszakorvos beszélt.

A fogkő döntően hat a szájhigiéniára

A fogkövet, vagyis a dentális plakkot a fogak felszínén megtapadó baktériumok hozzák létre, amelyekből normális esetben is több millió tartózkodik a szájban. A nyálkahártyát és az immunrendszert is védhetik, egyetlen célunk csupán az lehet, hogy ne engedjük őket túlburjánzani. A plakk megkeményedéséhez ugyanis elég csupán néhány, fogmosás nélküli nap, mialatt az ételmaradék keveredik a nyállal és a rengeteg baktériummal. A megtelepedést elősegítik a torlódott fogak, a rosszul záró vagy helytelenül készített tömések, koronák, hidak, fogsorok, a csökkent nyálmennyiség és a dohányzás.

A gondozatlan, barnás fogak látványa és azt ezt kísérő szájszag már önmagában is nyomós érv a fogkövek eltávolítására. A jelenség fogínyvérzést is okozhat, sőt a fogkő legfőbb veszélye a további baktériumok megtelepedése, amelyek végső soron fogágy-gyulladáshoz, pusztuláshoz, és ezért a fogak kilazulásához és elvesztéséhez vezetnek.
A periodontális betegségek messze vezethetnek.

A fogágy és a fog körüli betegségek (periodontális betegségek) immár elismerten összefüggenek néhány súlyosabb problémával, mint például a szívbetegség, a cukorbetegség, a demencia, és a rheumatoid arthritis. Mindezek háttere még nem teljesen tisztázott, de a szakértők most úgy gondolják, a szájban lévő baktériumok bekerülhetnek a véráramba és megtámadhatják a szerveket is. Mindenesetre a gyakori és elhúzódó gyulladások esetén mindenképpen érdemes a fogorvost is felkeresni.

- Szívbetegség

Kardiológiai és fogászati oldalról is egyre elfogadottabb az összefüggés a periodontális és a szívbetegségek közt. Éppen ezért az amerikai kardiológusoknak már ajánlják, hogy kérdezzenek rá a fogínybetegségekre, a fogorvosoknak pedig ajánlatos érdeklődni a szívproblémák családi halmozódása iránt.

- Cukorbetegség

A diabétesz és az ínybetegségek közti közös pont a gyulladás, és az, hogy a cukorbetegek hajlamosabbak elkapni a fertőzéseket, többek közt az ínyt érintőeket is. Éppen ezért is fontos kontroll alatt tartani a cukorbetegséget, illetve a felismert betegeknek rendszeresen ellenőriztetni a fogaikat.

- Demencia

A legújabb kutatások szerint azok, akiknek komoly fogínyproblémáik vannak, rosszabb eredményt érnek el a memória és a számolási teszteken. Így feltételezhető, hogy a periodontális betegségek gyengébb agyi tevékenységhez, végső soron demenciához is vezethetnek.

- Rheumatoid arthritis

Ez a gyulladással és ízületi fájdalommal járó autoimmun betegség szintén összefüggésbe hozható a fogínyproblémákkal, már csak a krónikus gyulladás miatt is. Bár a tudósok még nem bizonyították egyértelműen, hogy egyik betegség okozná a másikat, egy 2009-es kutatásban úgy találták, hogy azok az arthritis-es betegek, akiknek kezelték a periodontális problémáikat, kevesebb fájdalmat, duzzadást és reggeli fájdalmat éltek át.

A fogmosás nem elég !

Dr. Benkő Krisztina fogorvos szerint a megoldás csakis szakértő fogorvosi eljárás lehet, amelynek keretében egy úgynevezett ultrahangos depurátorral eltávolítják a fogköveket. Ezután a fogfelszínek esetleges egyenetlenségei is eltüntethetők speciális paszták és kefék segítségével, sőt a legapróbb elszíneződések is felszámolhatók az intraorális homokfúvás alkalmazásával. A komolyabb ínygyulladás vagy már fennálló fogágybetegség kezelése pedig szintén szakorvosi közreműködéssel lehetséges.

 

Fotó : Pinterest

Forrás : www.wellnesscafe.hu

Aligha veszünk fel vegyvédelmi védőruhát vagy szerzünk méregkezelői vizsgát szobanövényeink ápolásához. Pedig több, széles körben elterjedt, divatos, lakásban tartott virág okot adhat erre is.

Veszélyes szépségek

Büszke szép szobanövényeire? Ártalmatlanabb hobbit képzelni sem lehet, főleg, ha vigyáz rá, hogy kedvencei senkire ne jelenthessenek veszélyt. A leveleikkel vagy virágaikkal, változatos formájukkal gyönyörködtető szépségek között ugyanis súlyosan mérgezők is vannak. Senki ne higgye, hogy ezzel a veszéllyel csak a botanikus kertek egzotikus ritkaságai között találkozhatunk: a legismertebb dísznövények között szinte minden lakásban előfordulhat mérgező.

Hitte volna például, hogy a tavaszt köszöntő, a nőnapra vagy anyák napjára leggyakrabban kapott kedvenceinkkel, például az amarillisszel, nárcisszal, primulával, ciklámennel is vigyázni kell? Vagy gondolt arra, hogy az erkélyeket, teraszokat díszítő begónia és leander is mérgezést okozhat?

A lakásban tartott virágok divatja változik ugyan, de szinte minden hobbikertész szívesen nevel otthonában egy-két kaspónyi fikuszt, filodendront, diffenbachiát, mikulásvirágot, aloé verát, aszparáguszt, anyósnyelvet, könnyező pálmát - hogy csak a legnépszerűbb szobanövényeket említsem. Ezek mindegyikében vannak mérgező anyagok, így adott körülmények között, például egy kisgyermek által megkóstolva veszélyessé válhatnak. Van olyan növény, amelyiknek minden része tartalmaz mérget (ilyen például az érdes díszcsalán, az aszparágusz, a rákvirág, a szellőrózsa, az angyaltrombita), másoknak csak a föld alatt lévő része (pl. a ciklámen gumója, az amarillisz hagymája) vagy csak a levele, esetleg a zöld részeiben lévő tejszerű nedve (például a begónia, kankalin, anyósnyelv) veszélyes, és olyanokat is ismerünk, amelynek a virága vagy a termése okozhat súlyos ártalmakat (flamingóvirág, korallbokor).

Macskák, gyerekek, hobbikertészek, vigyázat !

A lakásban tartott macskák nemegyszer gyógykezelik hasfájásukat úgy, hogy "legelnek" a szobanövények zöldjéből, különösen a fűre hasonlító, vékonylevelű növényeket rágcsálják meg gyakran. Ezzel a szokásukkal nemcsak a virágkedvelő gazdi dühének teszik ki magukat, hanem bajba kerülhetnek a mérgező növények által is. Például az aszparágusz leveleinek lerágása súlyos következményekkel járhat számukra. Nagyobb baj, hogy a csetlő-botló, járni alig tudó kisgyermekeknek is szokása mindent szájba venni, megkóstolni, elrágcsálni. Őket észérvekkel, botanikai ismeretekkel még aligha tarthatjuk vissza a világ ilyenforma felfedezésétől, így rájuk különösen vigyázni kell. Vonzhatja őket például a mikulásvirág szép piros levele, az aszparágusz vagy a szellőrózsa élénk színű termése, de ugyanígy bármelyik lelógó levél, megmarkolható szár is felkeltheti a figyelmüket, és pillanatok alatt a szájukba vehetik valamelyiket. Ha a növény a mérgezőek közé tartozik, hamar megtörténhet a baj.

A diffenbachia például oxalátot és cyanogénglükozidot tartalmaz, amely a torok és a száj nyálkahártyáját megduzzasztja, égő, maró hatást okoz. A ciklámen mérgező gumójában cyclamin glükozid van, amely hasmenést, hányást, görcsöket, szédülést, légzési nehézséget, átmeneti bénulást is kiválthat. Ráadásul több olyan növényt is ismerünk, amelyek nemcsak szájba kerülve fejtik ki mérgező hatásukat, hanem az érintésük is súlyos irritációt, heveny bőrtüneteket okozhat. Ilyen például az igen elterjedt, nagylevelű diffenbachia, a könnyező pálmának ismert monstera deliciosa, vagy az anyósnyelvnek nevezett sansaviera is, amelyeknek a nedve a bőrre kerülve bőrpírt okoz, sőt hólyaghúzó hatású is lehet. Így az is bajt okozhat, ha a járni tanuló kisgyerek véletlenül éppen ezekbe a növényekbe kapaszkodik. Több leveles növény (köztük például az előbb említettek) szaporítása visszavágással, hajtásdugványozással történik, így e tevékenységek során a hobbikertészek kezének, bőrének épségét is veszélyezteti a vágásfelületből szivárgó tejszerű, erősen mérgező nedv.

Előzzük meg a bajt !

Néhány egyszerű óvintézkedéssel megelőzhetők ezek a mérgezéses, irritációs balesetek, úgy, hogy kedves élő szobadíszeinkről sem kell lemondanunk. A macskák, ha nem járhatnak ki a kertbe, kapjanak időnként a gyomrukat karbantartó "macskafüvet", ami nem egyéb, mint tálban hajtatott búza vagy vegyes gabona. Ha kisgyermek van a háznál, a szobanövényeket is át kell rendezni úgy, hogy "gyermekbiztos" helyre, magasabbra kerüljenek. (Nemcsak a mérgezés okozhat balesetet: érdemes megvizsgálni a kicsi biztonsága szempontjából a virágtartó állványok stabilitását is: szívdermesztő látvány a virágállványba kapaszkodó gyermek feje felett ingó, súlyos cserépkaspó is!)

Mindent a mérgekről

Kíváncsi más olyan cikkünkre is, amely a mérgekről szól? Nézze meg a témába vágó további írásainkat is!

Tanácsos az átültetést, a szaporítást, a növény gondozási munkáit műanyag munkakesztyűben végezni, és a visszavágott növénydarabkákat oldalról, a metszett felületet kerülve megfogni. Ha mégis a bőrfelszínre kerül a mérgező nedv, bő vízzel kell lemosni. Abban az esetben, ha a mérgező növényi részek a gyerek szájába kerültek, még ha nem is nyelte le azokat, mihamarabb kiszedve, kiköpetve, bő folyadékkal kell kiöblíteni a száját, majd meg is itatni. A mérgezés gyanúja esetén is forduljanak orvoshoz, hogy szakember dönthesse el, van-e szükség egyéb óvintézkedésre, például gyomormosásra, vagy az allergiás reakciók csökkentésére.


Forrás : www.hazipatika.com

A fájdalom típusai: a közönséges (nociceptív) és az idegi (neuropátiás) fájdalom Hogyan reagál a testünk a fájdalomra?


Alig néhány olyan ember van a világon, aki soha nem érez fájdalmat - mindenki másnak ismerős ez az érzés. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy mi is történik ilyenkor a szervezetünkben? Tudjuk-e, hogy mi a különbség a fájdalomtípusok között?

A fájdalom - röviden meghatározva - nem más, mint egy kellemetlen, intenzív érzés, melyet valamilyen inger vált ki és amely általában a szövetek sérülésével jár együtt. A különböző ingerek (nyomás, hő stb.) felfogására a testünkben különböző receptorok specializálódtak. A fájdalom esetében azonban kicsit bonyolultabb a helyzet, mert egyrészt többféle receptor is részt vállal a fájdalom jelzésében, másrészt, mert a fájdalomérző idegsejteknek nem minden esetben van ún. adekvát ingere.

A fájdalomérzékelésben részt vevő receptorok összefoglaló neve a nociceptor. Ezek egy része mechanikai ingerekre érzékeny mechanoreceptor, hőre reagáló termoreceptor, és olyan ún. polimodális nociceptor, melyeket különféle (hő-, mechanikai, kémiai) ingerek is egyaránt hamar működésbe hoznak. Ezek olyan idegsejtek, amelyek sejtteste a gerincvelőben helyezkedik el, és csak nyúlványának végével, szabad idegvégződésekkel vannak jelen a fájdalomérzékelés helyén.

A belső szervek, zsigerek fájdalmát általában lassabban és tompábban érezzük, mint a bőrhöz közel keletkezőt.

Pontosan hol és hogyan fáj ?

Ahhoz, hogy a közönséges (vagy nociceptív) és az idegi (vagy neuropátiás) fájdalom közötti legnagyobb különbséget megérthessük, egyetlen szabállyal kell tisztában lennünk: a nociceptív fájdalmat a test szöveteinek sérülése okozza, míg a neuropátiás fájdalom esetében a károsodás az idegrendszer bizonyos részeiben, a külső szemlélő számára minden látható jel vagy sérülés nélkül alakul ki.

A nociceptív fájdalom okozója, mint már említettük, a szövetsérülés (szkeletális vagy zsigeri károsodás): vágás, ütés, égés, kémiai behatások, horzsolás, csonttörés stb. Ez a fájdalom jellegzetesen a sajgó, éles, lüktető szavakkal írható le. Általában akutan jelentkezik és a gyógyulást követően el is múlik.



A neuropátiás fájdalom a szomatoszenzoros (azaz az érzékeléssel összefüggő) rendszer károsodásának, sérülésének vagy betegségének a következménye. A fájdalom könnyen válik krónikussá és gyakran fennmarad a kiváltó ok megszüntetését követően is! A neuropátiás fájdalomhoz nagyon gyakran társulnak pszichés zavarok is, így depresszió, szorongás vagy alvászavar. A fájdalom égő, perzselő, szúró vagy hasogató, áramütéshez hasonlít és gyakran rohamokban jelentkezik.

Azért fontos tisztában lenni a fájdalom típusával, mert a nociceptív fájdalomban alkalmazott fájdalomcsillapítók a neuropátiás fájdalom csillapítására nem alkalmasak!


Forrás : www.hazipatika.com
Szerző: Huták Judit
Lektor: dr. Kiss Gábor

A saverózió és az annak következtében fellépő fogkopás komoly fogászati problémát jelent. Néhány kérdés kapcsán összefoglaltuk, mit kell tudni erről a problémáról !

Egyáltalán mi az a saverózió? A fogak felszínét kemény anyag, fogzománc alkotja. Ez savak hatására átmenetileg megpuhul, veszít ásványianyag-tartalmából. Normális esetben ez a folyamat rövid ideig tart, mert a nyálból visszaépülnek az elvesztett anyagok, a zománc újra kemény lesz. Ha azonban fogaink gyakran vannak kitéve savas hatásnak, például savas ételek-italok fogyasztásakor, akkor a fogzománc nem tud regenerálódni, és elindul a saverózió folyamata. Ezt súlyosbíthatja a fogmosáskor is fellépő dörzsölő hatás, mely így a fogzománcot elvékonyítja, a fogak textúrája megváltozik, külső megjelenésük romlik, és idővel érzékennyé is válnak. Ez a saverózió teljes folyamata.

Ez nem a szuvasodás ?

A saverózió és a fogszuvasodás között alapvető különbség van. A fogak szuvasodása a szájüregben élő baktériumok által, a táplálékban lévő szénhidrátokból (cukrok, keményítők) termelt savak hatására történik, de általában egy-egy fogat érint. A romlásnak indult fogak lassan kilyukadhatnak, és fogászati kezelésük, tömésük válik szükségessé. A saverózió több fogra is kiterjed egyszerre, és nem lehet töméssel kezelni.

Mi okozza a saveróziót ?

Általánosságban a magas savtartalmú ételek és italok gyakori fogyasztása vezethet a fogzománc eróziójához. Bizonyos üdítőitaloknak, a bornak és a még egyébként egészségesnek tartott ételeknek, pl. különböző gyümölcsöknek is gyakran magas a savtartalma, s így veszélyesek lehetnek a fogakra. Nem arról van szó, hogy kerülni kellene a magas savtartalmú ételeket, ami egyébként nem is volna könnyű feladat, ám ügyelni kell rá, milyen gyakran és hogyan fogyasztjuk őket.

A saveróziót nem csak az befolyásolja, hogy mit fogyasztunk, hanem az is, hogy hogyan tartjuk a szájunkban a savtartalmú élelmiszereket. Ha a savtartalmú ételt vagy italt hosszabb ideig tartogatjuk a szájban, hosszabb ideig tesszük ki a fogainkat a savas hatásnak, ami fokozza az erózió veszélyét. Ha például a savas italt "öblögetjük" a szánkban, azzal fokozzuk a savtartalmú ital és a fogak közti érintkezést, ami szintén növeli az erózió veszélyét.

Okozhat-e saveróziót egyéb ok az étrendünkön kívül ?

A saverózió legvalószínűbb okai az étrend, és az a mód, ahogy a savas ételeket is italokat fogyasztjuk. Saveróziót okozhat azonban a szájba kerülő gyomorsav is, például bulimia vagy emésztési zavarok (nyelőcsőreflux) következtében.

Saverózió jelentkezhet foglalkozási vagy ipari ártalom formájában is, például olyankor, ha valaki hosszabb időn keresztül savas gőzöket lélegez be.

Mik a saverózió korai jelei ?

A fogérzékenység (forró vagy hideg, esetleg édes ételek és italok fogyasztásakor), a fog enyhe elsárgulása és a legömbölyített fogak (a fogfelszín illetve fogélek lekerekített hatást keltenek).

Később milyen tünetek lépnek fel ?

A fogak a zománc vesztésére enyhén áttetszővé válnak, de fokozott elszíneződés látszik rajtuk, amely nem más, mint a kilátszó fogállomány. A fogéleknél apró repedések és érdesség jelentkezhet, esetleg bemélyedések jelentkeznek a rágófelületeken. A érzékenység súlyossá fokozódhat.

Milyen hosszú távú következményei vannak a saveróziónak ?

A fogzománc károsodása fogászati kezelést tesz szükségessé a fogállomány védelme érdekében. Ez lehet tömés, kerámiahéj vagy korona felhelyezése. Súlyos esetekben a fog eltávolítása is szükségessé válhat!

Visszafordítható-e a saverózió ?

A már bekövetkezett károsodás visszafordíthatatlan. Ezért fontos, hogy a problémával tisztában legyünk, és megtegyük a megfelelő óvintézkedéseket.

Mit tehetünk, hogy megelőzzük a saveróziót ?

Az élelmiszerekben található savak káros hatásai ellen többféle védőintézkedést tehetünk:
  • Ne mossunk fogat közvetlenül savtartalmú ételek vagy italok fogyasztását követően, hiszen ilyenkor a leglágyabb a fogzománc. A legjobb, ha étkezés előtt mosunk fogat, de étkezés után mindenképpen várjunk vele legalább egy órát.
  • Az üdítőitalokat és szénsavas italokat gyorsan nyeljük le - ne "öblögessünk" velük, ne tartogassuk őket a szájban. Használjunk szívószálat, jól hátratolva a szájban.
  • Válasszunk csökkentett savtartalmú ételeket és italokat.
  • Puha fogkefével finoman, de alaposan mossunk fogat.
  • Válasszunk alacsony dörzsölő hatású, nem savas kémhatású és magas fluoridtartalmú fogkrémet.
  • Rendszeresen járjunk fogászati felülvizsgálatra, és fogászati problémáinkkal forduljunk szakemberhez.

 

Forrás : www.hazipatika.com

Egy új tanulmány szerint legalábbis...

 

Az nem kérdés, hogy mindannyiunk életének egyik fő mozgatórugója a párválasztás. Mindannyian olyan párról álmodunk ugyanis, aki nem csak kimondja a „holtomiglan- holtodiglan” fogadalmát, de valóban meg is tartja. Ez pedig máig feladja a leckét a házasulandóknak. Pedig a partnerkeresés terén a kutatások azt már igazolták, hogy a nők a kevésbé jóképű férfiakat választják, ha az utódnemzésről van szó. Úgy vélik ugyanis, hogy a kevésbé elbűvölő férfi nagyobb valószínűséggel marad hűséges a közös utódhoz és hozzájuk. A mostani vizsgálatban most már azt is megállapították a kutatók, hogy a párválasztás során a nők önkéntelenül a magasabb hangszínű férfit választják. Ennek oka, hogy úgy vélik, minél mélyebb a partnerük hangja, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a férfi félre fog lépni. A férfiak ezzel szemben a mélyebb hangszínű nőket gondolják hűségesebbnek.

 

Az árulkodó jel

A vizsgálat eredményei azt igazolják a kutatók szerint, hogy az evolúciós fejlődés során, az ember kifejlesztett egy olyan védekezési mechanizmust, melynek segítségével elkerülheti a hűtlen partnereket – állítja a tanulmány vezetője. Jillian O’Connor a hangmagasság és a feltételezett hűtlenség közötti kapcsolatot kutatva és a szexuális stratégiákat vizsgálva azt állapította meg, hogy a férfiak és nők a hangmagasságukat jövőbeli hűtlenségük figyelmeztető jeleként használják. Így tehát, ha jól fülelünk, még akár időben rájöhetünk arra, ha párunk hűtlenkedésre készül.

Hangmagasság és a hűtlenség kapcsolata

A McMaster Egyetem tanulmány során a résztvevő alanyok olyan előre rögzített női és férfi hangfelvételeket hallgattak meg, melyeket elektronikusan manipulálták. Így az eredetinél mélyebbnek, vagy épp magasabbnak hangoztak. Ezt követően a résztvevőknek ki kellett választaniuk, hogy szerintük melyik hangok tulajdonosai hajlamosabb a hűtlenkedésre.

Kiderült, a nők annál kevésbé bíznak a hűség tartósságában, minél mélyebb a férfipartnerük hangszínének tónusa. A teremtés koronáinál ugyanakkor fordított a helyzet. Ők a magasabb hangszínű nőkkel kapcsolatban vélik úgy, hogy könnyebben csalják meg partnerüket, ha arra kerül a sor.

A jelenségre a hormonok adhatnak választ. David Freiberg úgy látja ugyanis, hogy a magasabb tesztoszteronszinttel rendelkező férfiaknak mélyebb, míg a magas ösztrogénszintű nőknek magasabb a hangjuk. Márpedig a magasabb nemi hormonszintet az emberek általában összekapcsolják a hűtlen, megbízhatatlan viselkedéssel - vélekedik a professzor.

 

Fotó: Profimedia – Red Dot

Forrás : www.wellnesscafe.hu

Szerző : T. Fodor Ildikó

Ébredés után is emlékszünk az információkra...


A legújabb kutatási eredmények szerint agyunk alvás közben is képes lehet új ismeretek elsajátítására.

Izraeli tudósok különböző zenei hangokat játszottak le bizonyos illatok kíséretében az alvó önkénteseknek és rájöttek, hogy a résztvevők akkor is érzik az illatot, amikor csak a hangot hallják önmagában, függetlenül attól, hogy ébren voltak, vagy éppen aludtak.

A Weizmann Tudományos Intézet szakértői szerint ez is bizonyítja, hogy az emberek alvás közben is képesek új ismeretekre szert tenni, és hogy az alvás közben megszerzett tudás éber állapotban tudat alatt befolyásolhatja a viselkedést.

A kutatás vezetője, Anat Arzi a jövőben tovább szeretné folytatni az alvó és kómában lévő emberek agyi folyamatainak vizsgálatát.



"Most, hogy tudjuk, hogy a tanulás alvás közben sem jelent problémát agyunknak, szeretnénk többet megtudni a tudattalan tanulási folyamatokról - vagyis, hogy alvás közben mit tudunk megtanulni és mit nem" - nyilatkozta Arzi.

A kutatás részletes leírása a Nature Neuroscience című tudományos szaklap augusztusi számában olvasható.

 

Forrás : www.hazipatika.com

Nem csak nőknek...

Ahány nő, annyiféle kebel, de felépítésükben megegyeznek: tejmirigy, kötő- és zsírszövet alkotja. Utóbbit alighanem csak itt látják szívesen a nők. Az emlők működése és változásai sokszor magukra vonják a figyelmet. Bőre alatt izgalmas dolgok történnek.

Emlősök vagyunk...

Az ember az emlősökhöz számláltatik, mert utódait világra jöttük után emlőiből anyatejjel táplálja. Ez a nők mellének egyik legfontosabb feladata. A hozzánk leghasonlóbb főemlősök, emberszabású majmok esetében messze nincs akkora különbség a nőstények és hímek emlőmirigyeinek fejlettségében, mint az embernél, amiből arra következtethetünk, hogy a női mell a szoptatáson túl más okokból is kiemelt jelentőségű (és helyzetű) szerv. S valóban, nem téved, aki a mellekre gondolva a nők egyik vonzerejének tekinti azokat. A szexuális dimorfizmus, azaz, ha egyazon fajhoz tartozó hím- és nőnemű egyedek nagyon különböző testi jegyekkel rendelkeznek, sohasem céltalan. Az ideális párok egymásra találását segítik. Nem véletlen az sem, hogy a mellek, különösen a mellbimbók az erogén zónákhoz sorolandók. Mielőtt azonban belemélyednénk, hogyan látja el a mell e két feladatát, maradjunk "szárazabb" témáknál, és ismerkedjünk meg felépítésével.

Testtáj dombokkal

A mellkas vázát adó bordák, a köztük húzódó bordaközi izmok és az azon elnyúló kis- és nagy mellizmok (musculus pectoralis) képezik azt a testtájat, ahol az emlő (mamma) - a harmadik-hatodik bordaívek fölött - helyet kapott. Egy-egy emlő súlya átlagosan 150-300 gramm, az élet folyamán eléggé változó. A két mell általában nem szimmetrikus, méretükben is különbözhetnek. A mellet csak a bőr tartja. Lényegében nincs saját izomzata, pusztán mirigy-, zsír- és kötőszövet alkotja. Rugalmasságát és feszességét a kötőszövetes rostok adják, mérete szempontjából pedig a zsírszövet mennyisége meghatározó. A zsírszövet egyrészt vastag réteget képez a bőralján, másrészt sok található belőle a lebenyek között. A zsírszövet mennyisége felnőtt nőknél a korral a mirigyszövet rovására nő. Kívülről az emlők finom bőrén sötét foltként látszik a nagyobb festékanyag-tartalma miatt sötétvöröses-barna bimbóudvar (areola). Ez a terület nagy számban tartalmaz faggyú-, verejték- és illatmirigyeket, sőt akár szőrtüszőket is. A bimbóudvar közepéből emelkedik ki a mellbimbó (mamilla vagy papilla mammaria). A benne található simaizom-rostok ingerhatásra összehúzódnak, ami a bimbót kiemeli, hegyessé teszi. Ezt tapasztaljuk simogatáskor, szoptatáskor, hideghatásra, szexuális inger meglétekor.

A mirigyszövet

Az emlőt - a mirigyszövet általános felépítésének megfelelően - emlőmirigyek és azok kivezető csövei alkotják. Az emlő mirigyállományát (glandula mammaria) 15-20 tejmirigy, lebeny (lobus) alkotja, melyek a bimbó mögött, körben helyezkednek el. Az emlő kifejlődésekor valamennyi elfér a bimbóudvar alatt, majd a tejtermelés megindulásával méretük jelentősen megnő.

Az egyes lebenyek kisebb egységekből, lebenykékből és kivezető tejcsatornácskáikból állnak, melyek egyre nagyobb csatornákká (ductus) összeszedődve hagyják el a lebenyeket. Végül mindegyik az emlő csúcsa felé veszi az útját. A csatornák, mielőtt a mellbimbóban a külvilágba nyílnának, kiöblösödnek. E tágulatokat nevezzük tejöblöknek vagy szinuszoknak (sinus lactiferus). Szoptatáskor tárolóedényként és kicsi pumpaként működnek.

Vér- és nyirokellátás

A mirigyek működéséhez megfelelő hormonális irányítás, jó oxigén- és tápanyagellátás szükséges, ami csak kiváló vérellátással biztosítható. Az emlőt ennek megfelelően kis artériák gazdagon elágazó hálózata látja el, melyek a bordaközi térből lépnek - ezért nevük arteriae intercostales - az emlő szövetébe. Az emlő nyirokér-hálózata is sűrű. A nyirok szállítja el a sejtanyagcsere melléktermékeit, a kórokozókat, a fölös szövet közötti folyadékot. A nyirok-hajszálerek a mirigylebenykék között vakon kezdődnek, és a tejcsatornácskákkal párhuzamosan futva szedődnek össze egyre nagyobb nyirokerekbe. Végül a hónaljban található (nodi lymphatici axillares), a mellizomba rejtett (nodi lymphatici pectorales és interpectorales), a bordaközi térben lévő (nodi lymphatici intercostales) és az emlőmirigy szélén található (nodi lymphatici paramammarii) nyirokcsomókba futnak, melyekben nagy számban vannak a kórokozók támadását elhárító fehérvérsejtek. E lencse nagyságú csomókról azonban általában mit sem tudunk, hiszen egészséges emlőknél egyáltalán nem tapinthatók. Ha begyulladnak, netán rosszindulatú daganat miatt duzzadnak meg, nyomásra érzékenyekké, fájdalmasakká válhatnak. A mellek nyirokkeringéséről az emlőrák felismerésében és kezelésében játszott szerepe miatt tettünk említést. Az emlődaganatokból elszabaduló rákos sejtek a nyirokkeringésen keresztül vándorolnak a szervezet más részeibe, ahol áttétet, szóródást okozhatnak.

A mellek fejlődése

A mellek előfutárai, a mellbimbók és az alattuk lévő mirigyszövet a törzs hasi oldalán végighúzódó tejléc mellkasi dombjain fejlődnek ki, még az anyaméhben. Rendellenes fejlődés esetén egymás alatt több mellbimbó is kialakulhat. Serdülőkorban az ösztrogén hormon hatására a mellek fejlődni kezdenek, kialakul a tejmirigyek végleges száma, az emlők elnyerik felnőtt formájukat. A mirigylebenyek azonban az első szoptatásig kicsik maradnak, az emlő nagy részét kötőszövet és zsírszövet teszi ki.

A magzati korban kifejlett csecsbimbók a férfiaknál is megvannak, és erogén zónaként ugyanúgy működnek, mint a nőknél, de nem fejlődnek tovább a kamaszkorban, hanem a leánygyermek mellének megfelelő állapotban maradnak. Bár tudunk olyan különleges esetről is, ahol nem csupán kifejlődtek a férfi emlői - ez amúgy rendellenes vagy betegségre utal -, de még szoptatott is velük. Alexander Humboldt 1799-ből például arról számolt be, hogy egy venezuelai parasztember az anyja halála után magára maradt gyermekét szoptatta. Megfelelő hormonadagolással ma is előidézhető a jelenség.

A menopauza után a nemi hormonok (az ösztrogén és progeszteron) szintjének tartós csökkenése miatt az emlőmirigy lassan és fokozatosan elsorvad, a lebenyek kisebbek lesznek, és csökken a mell zsírszövetének aránya is.

Az emlő és a hormonok

A női nemi szervekhez hasonlóan a mellek működésére is jellemző a havi ciklusosság, miután a nemi, főként a petefészekben termelődő hormonok erőteljesen hatnak rá. Az emlők állapotából tehát jól követhető a havi ciklus is. A hormonális szabályozás célja, hogy megtermékenyülés és várandósság esetére megteremtse a majdani utód szoptatásának alapfeltételeit.

A ciklus 10. napja táján (a menstruáció első napjától számítva) az ösztrogén-termelés fokozódik, a tejcsatornácskák fejlődésnek indulnak, a mellek duzzadni kezdenek. Sok ösztrogén termelődésekor tehát a mirigy csatornahálózata fejlődik, megnő a bimbó és a bimbóudvar, a mell tömöttebb. A félidőben bekövetkező tüszőrepedés után elkezd termelődni a progeszteron, ami csökkenti az ösztrogén hatását, mindazonáltal beindítja a tejmirigyekben a mirigyhám sejtjeinek osztódását. Az ösztrogén és immár a progeszteron együttes hatására a mirigyállomány nagyon megnő, az emlők megnagyobbodnak. Közvetlenül menstruáció előtt feszül a mell legjobban, a legkeményebb és a legérzékenyebb. A megduzzadt tejmirigyek miatt akár gyanúsan csomósnak is érezhető.

Ha azonban a megtermékenyülés elmarad, s ezért a progeszteron-termelés, valamint az ösztrogén-szint ismét csökken, a tejmirigyek és -csatornák is visszafejlődnek. Ezért érződik az emlő a havi vérzés után közvetlenül puhának. Ez az időpont a legalkalmasabb a mellek önvizsgálatára, ilyenkor az emlők jól áttapinthatóak

Más állapot, ha tejtermelés is van

Más a helyzet, ha a tüszőrepedést megtermékenyítés követi. Már a terhesség első három hónapjában a (terhességi) sárgatest-hormon a mirigylebenykék sejtjeinek fokozott osztódását okozza, az ösztrogén a tejcsatornácskák növekedését serkenti. A növekedés és fejlődés mind a kilenc hónapon át tart, anélkül, hogy egy csepp tej is termelődne. Ennek az az oka, hogy a progeszteron két másik hormon termelését viszont gátolja: a hipofízis oxitocinjáét és a prolaktin-termelést.



A prolaktin serkenti a lebenykék tejtermelését, de valójában csak akkor kezd termelődni, ha a gyermek már megszületett, és a terhesség fenntartását őrző progeszteron szintje csökken. A prolaktin termelődéséhez a kezdő lökést maga az újszülött adja meg azáltal, hogy elkezdi szopni a mellbimbót. Mint egy gombnyomásra, a hipofízis megtudja a szükséget, és termelni kezdi az oxitocint. Ez a hormon simaizom-összehúzó hatású, és mint ilyen a tejcsatornácskák falának izomrostjaira (myoepithelium) hatva kinyomja a termelődött anyatejet, vagyis a tej belövelléséért felelős. A tej a tömlőknél megáll, majd a csecsemő szopásának érintésére, ún. taktilis ingerére reflexesen kipumpálódik onnan a baba szájába.

A prolaktin és az oxitocin mindaddig folyamatosan termelődik, míg a gyermek szopik. A prolaktin a nemi hormonok gátlásával a menstruációs ciklusok kimaradását okozza.

Az anyatej összetétele

Az emlő az épp csak szopni kezdő újszülöttnek előtejet készít, ami inkább hasonlít sárgás nyákos oldatra, mint tejre. Különösen gazdag immunrendszeri anyagokban, melyek az újszülöttet a különböző fertőzésektől védik. Naponta átlagosan 600 meg anyatej termelődik, de ennél jóval több és jóval kevesebb is normálisnak számít. Az anyatej összetétele még hetekig a baba korához, igényeihez igazodik. A tejmirigyek által termelt nedű átlagos összetétele: 87% víz, 7% szénhidrát, 4% zsír, 1,5% fehérje 0,3 % ásványok és nyomelemek, energiatartalma 70 kcal/100 ml, antitestek, elsősorban immunglobulin A (IgA), ami a különböző fertőzések ellen ad védelmet, immunerősítő és emésztést segítő enzimek. A helyes táplálkozással az anyatej összetétele is kedvező.

Minden kebel formás, csak másképp

A mellek formája a különböző szövetféleségek mennyiségétől és egymáshoz viszonyított eloszlásától, valamint az egyedi hormonális egyensúlytól függ. Természetesen a változatosság korral is jár. A fiatal mirigyszövet tömörebb, mint idős korban. A kötőszövetek is engednek rugalmasságukból, feszességükből.

A várandós időszak és a szoptatás is formál a szöveteken, befolyásolja méretüket. Terhesség és szoptatás idején az emlők mérete a mirigyállomány fejlődése nyomán megnövekszik, bőrén hízási csíkok is megjelenhetnek. A szoptatás befejezése után a mirigyállomány helyét zsírszövet foglalja el. Vigyázat, a fogyókúra megtizedeli az emlők zsírszövetét is!

A mellek egyébként akár percek alatt is meg tudják változtatni formájukat. Elsőre talán meglepő, de aztán azonnal eszünkbe jut, hogy például hideg hatására a mellbimbók rögtön hegyesek lesznek. Ilyen állapotban érzékenyebbek és könnyebben ki is dörzsölődnek.

A kombinált fogamzásgátló tabletták ösztrogént és a progeszteront tartalmaznak. A magas ösztrogéntartalmú tabletták miatt az emlő megnőhet, érzékeny, fájdalmas lehet.


Forrás : www.hazipatika.com
Szerző : Máriáss Márta

A nők, bár biológiailag hasonlóan működnek, intim tisztálkodási módszereik mégis egészen eltérőek lehetnek. Két szakorvost kérdeztünk, mi a helyes.

Az intim higiéniának a mindennapi tisztálkodás fontos részét kell képeznie. Ezzel sok kellemetlenséget kerülhetünk el, például megelőzhetjük a bakteriális vagy gombás fertőzéseket. Ha a megfelelő testrészeket nem tartjuk tisztán, a fehérjetermészetű anyag bomlásnak indul, és kezdetben csak kellemetlen illatával hívja fel a figyelmet, ám a későbbiekben ágyát képezheti bizonyos kórokozók elszaporodásának, így gyulladás, fertőzés alakulhat ki.

Feleslegesek az intim mosakodó szerek ?

"Az emberi szervezet testnyílásainál, a nyálkahártyán keresztül védelemmel szerelkezett fel" - mondja dr. Petróczi István. A szülész-nőgyógyász főorvos hangsúlyozza: ez igaz a születés kapujára is. A szervezet mindent megtesz, hogy a fertőzésektől védje a női nemi szervet. Erre szolgál a Döderlein-féle laktobacillus-flóra, speciális tejsavbaktériumok tömege. A hüvely anatómiai helyzete (a végbél közelsége) és élettani szerepe miatt állandó fertőzésveszélynek van kitéve. A hüvelyben számos kórokozó lehet kis számban jelen, anélkül, hogy bármilyen panaszt vagy tünetet okozna. Az említett laktobacillusok által fenntartott savas közeg megakadályozza, hogy a kórokozók elszaporodjanak, s ezáltal hüvelygyulladást, folyást okozzanak. Ez az egyensúly azonban könnyen felborulhat, ha például irrigálunk vagy tampont használunk.

Az irrigálás a hüvelyöblítés olyan módja, amikor a hüvelybe enyhe nyomással folyadékot juttatnak egy csövön keresztül. Amint a folyadék elhagyja a hüvelyt, kimossa a hüvelytartalmat. "A fogamzóképes nő hüvelyének vastag és többrétegű a nyálkahártyája. Amennyiben egy nőnek hüvelyi folyása van, ez a védelmi réteg a fertőzés fennállásáig nem tudja ellátni a feladatát" - hangsúlyozza dr. Petróczi István. Ezért kell a fertőzés okát megkeresni és kikezelni. Gyakran a tisztaságra vágyó nő tesz magának rosszat a nem megfelelő ápolási szokásaival. "Hüvelyöblítésre ritkán, heti rendszerességnél gyakrabban ne kerüljön sor, lehetőleg hígított, tejsavas öblítő folyadékkal. Fertőzés kikezelése után pedig kifejezetten ajánlott az öblítés alkalmazása, egyénileg változó, hogy mennyi ideig" - vallja dr. Szőnyi György szülész-nőgyógyász. Arra azonban a szakember is figyelmeztet, hogy ezt legjobb úgy elkezdeni, hogy előbb nőgyógyászhoz fordulunk, mert a nem megfelelő alkalmazással több kárt okozhatunk, mint amennyit használunk magunknak.

A hüvelyen belüli irrigálás tekintetében országonként is megoszlanak a szokások. Az olasz nők úgy használják a hüvelyzuhanyt, mint mi a fogkefét - mondja Szőnyi György. A franciák viszont egyáltalán nem élnek vele. A magyar nőknek kisebb része választja ezt tisztálkodási eszközéül.

Használjuk a savas pH-jú mosakodószereket !

"Szinte mindenkiben felmerül a kérdés, hogy mivel mosakodjon" - mondja dr. Szőnyi György. A szülész-nőgyógyász szerint a szeméremtestet lehetőleg semleges, de még inkább savas pH-jú mosakodószerrel mossuk le, és utána mindig bő vízzel öblítsük le.
Tipp

Öblögető folyadék: 1 liter forralt vízhez adjunk 1 evőkanál élő flórás joghurtot, és 1 evőkanál 10 százalékos ecetet, irrigátort pedig a patikákban is lehet kapni.


"A hüvely kémhatása savas, ezért jobb, ha a szer is az. Lúgos kémhatású szappant ne használjunk, ugyanis a szappan lúgos kémhatása felboríthatja a hüvelyváladék kémhatását és flóráját. A hüvelybe pedig szappan soha ne kerüljön. A kis ajkak felszíne másféle hámtípussal borított, ezért ha valaki érzékenyebb, még inkább ajánlott, hogy savas szerrel mosakodjon. Ezzel bajt nem csinálunk, ha kerüljük a lúgos kémhatást" - mondja a szakember.

Normál és kóros hüvelyváladék

Az egészséges női hüvelyben a nem kórokozó baktériumok jelenléte megakadályozza a kívülről bejutó baktériumok, gombák, egyéb paraziták, élősködők elszaporodását. A váladék mennyisége egyénenként és a ciklus különböző napjaiban más és más lehet, a ciklus közepén, a peteéréskor a legbőségesebb, a menstruációt megelőző napokban pedig sűrűbbé válhat. A normál hüvelyváladék színtelen és szagtalan.

Ha az egészséges egyensúly megbomlik, az a hüvelyben fokozott váladéktermelődéshez, kóros folyáshoz vezethet. Ilyen esetekben a váladék mind mennyiségileg, mind minőségileg megváltozik, viszkető, égő érzés, gyakori vizelési inger társulhat hozzá.

Mielőbb szakorvosi segítségre van szükség, hogy a megfelelő kezelés gyors, szövődménymentes gyógyulást eredményezzen! Fontos, hogy a természetes hüvelyváladékot el tudjuk különíteni a kóros állapottól. Ha kétség merül fel, mindig forduljunk orvoshoz, hogy biztonsággal el lehessen dönteni, miről is van szó.

Szőnyi György a következő panaszok esetében javasolja, hogy keressük fel orvosunkat: fehéres vagy sárgászöldes színű váladék; égető, viszkető érzés, kellemetlen szag; heves alhasi fájdalmak és láz.


Forrás : www.hazipatika.com
Szerző : Fachet Imola

Megvalósulhat a csoda...

 

Egy amerikai kutatók által kifejlesztett, új megközelítésű bionikus szem csaknem normális látást biztosíthat a vakok számára.

Neked természetes, hogy minden nap felkelsz, kinyitod a szemed, körbenézel és látsz. Közben persze eszedbe sem jut, milyen szerencsés is vagy, ellentétben a világtalan társaiddal. Pedig több mint 20 millió ember vak, vagy vakság által fenyegetett. Ők lehetnek akár boldogabbak, mint te és persze, tudjuk azt is, hogy teljes életet élnek, de mégsem láthatják nap mint nap a szeretteik vonásait, sem a hónapról, hónapra változó természet ezer arcát. Most azonban végre változhat a helyzet egy közelmúltbeli kutatásnak köszönhetően! A szakemberek ugyanis jelentős eredményeket értek el úgy, hogy a retinába ültetett eszközökkel igyekeznek helyreállítani az elvesztett látást, így segítve a vak embereken. Márpedig a természetes fotoreceptorok mesterségessel való pótlása reményt adhat a látás bizonyos fokú helyreállítására.

A vakság 80 százaléka megelőzhető, gyógyítható

Ebbe a körbe tartozik a cukorbetegség szövődményeként létrejövő vakság, melynek akár 95 százaléka elkerülhető lenne. Ám a leggyakoribb vaksági okok között megtalálható az időskori makuladegeneráció, vagy a rövidlátás, a zöld- és szürkehályog is. És ide tartozhatnak az örökletes retinaelváltozások is, melyek aránya a vakságot kiváltó okok között nem éri el az 1 százalékot, viszont ezek kezelésében sok az újdonság. Ilyen sikeres eljárás a genetikai terápia, amit Amerika és Anglia egy-egy központjában már alkalmaznak kísérleti jelleggel.

A fényérzékelő receptorok elpusztulásának kezelésében egy másik újdonság az elektronikus chip beültetése, azaz a retinaimplantátum. A chip felfogja a fényt, majd átalakítja árammá és ingerli a megmaradt idegsejteket. Így bizonyos fokig visszaadható a látás, az illető képes lesz tájékozódásra. Ezen a téren hozhat áttörés a mostani fejlesztés is.

A bionikus szem

A kutatók hihetetlenül megnövelték a retina implantátumok teljesítményét annak a kódnak a megfejtésével, amely vizuális jelekkel kommunikál az aggyal. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában nemrég ismertetett eredményről a fejlesztők épp ezért azt tartják, hogy segítségével olyan retinaimplantátumok készíthetők, melyek jelentősen megváltoztathatják az emberek életét. A jelenlegi implantátumok közül ugyanis a legjobbak is igen korlátozott mértékű látást biztosítanak, a páciensek csak fényfoltokat és durván kontrasztos éleket látnak a beültetés után. Nem így ennél a fejlesztésnél, ami csaknem normális látást ígér az érintetteknek. A New York-i Cornell Egyetem kutatóinak mostani fejlesztése azon alapul, hogy megfejtették, miként jutnak el a vizuális jelek az agyba. Ezzel pedig nagymértékben tudtak javítani a szem ideghártyájához kerülő implantátumok teljesítményén.

A kommunikációs kód tulajdonképpen az elektromos impulzusok meghatározott mintázatát jelenti. A tudósok ezt a mintázatot építették be a készülékbe, és ezzel közel kerültek ahhoz, hogy visszaállítsák a fényérzékeny sejtekkel nem rendelkező vak egerek normális látását. Ezt igazolták az ellenőrzőtesztek is, melyek során az állatok képesek voltak szemükkel képeket követni, és arckifejezéseket felismerni. Az eszközből származó elektromos jelekre alapozott képrekonstrukció egy baba arcának felismerhető vonásait mutatta. Ezzel szemben a standard, ma még szokásosan alkalmazott retinaimplantátum, amely nem tartalmazza az új kódolóegységet, csupán világos és sötét pontok zavaros mintázatát adta.

 

Forrás : www.wellnesscafe.hu

Szerző : T. Fodor Ildikó

Keresés